2010. szeptember 11., szombat

Leon Bolier élénk fantáziája hangképekben

Úgy néz ki a holland Leon Bolier nem kispályázott, hiszen második 'Phantasma' című LP-jére 24+2 számmal készült. Az album csábító jellegét tovább növelte, hogy Leon olyan sorstársakkal szűrte össze a levet egy-egy zene erejéig, mint JOC, JOOP, Roger Shah, Sied van Riel, Marcus Schössow, W&W.
A 'That morning' már ismerős lehet korábbról. Ez a darab tökéletesen felvonultatja azokat az elemeket, ami miatt Leon-ra felfigyeltek a zeneértők. Némi komolyzenei motívum is felbukkan a kiállásban megküldve egy lüktető synth preset-tel. Sied Van Riel-t 2-3 évvel ezelőtt az egyik legtehetségesebb trance producernek tartottam. Aztán valami történt vele, ő is beállt a sorba és hanyagolta a progressive vonulatot, átnyergelve a már igencsak kiégett uplifting-re. Valahogy így találkozhatott a két holland legény, akik a 'Dark star'-ban azért csillantanak valamicskét talentumukból. A dallamvitel egy kicsit retro, anno a 2001-es Push-M.I.K.E sound jut róla eszembe, de abszolút szerethető, igazi stadionba, megabulira való darab. Fisher fanyar hangvitelét már jónéhány elektronikus alkotásban csodálhattuk meg eddig. Itt az albumról legutóbb napvilágot látott 'By your side'-ban alakít nagyot. Visszafogottan építkező, progressive trance a javából, amire szépen illeszkedik a vokál. A 'Don't be afraid' engem kicsit az Ocean Drive Boulevard'-ra emlékeztet megszólalásában, talán nevezhetnénk ODB Part 2-nak is. A 'Highland walk' odahúz rendesen, a pumpálós alapokra egy szenzációs, szomorkás melódia úszik be. Egyik kedvencem az egyes diszkról a 'War of the worlds', ami az eddigieknél jóval lassabb, és komplexebb alkotás. Már hallom, ahogy a következő Float Away-ben felcsendül. Leon talán Mistique Music-os zenéket is hallgat? Reméljük igen. a '2099' a pufók svéd Marcus Schössow-val együtt készült. Ezt a track-et is ismerhetjük már, a nagy nevek szinte kivétel nélkül pörgették szettjeikben. Különös ismertetőjegye a Leon-os szépen kikevert dobszerkó és basszus, dallamvilágában pedig Marcus-t érzem kibontakozni. Ha J.O.C beköszön ott sok kegyelemre nem lehet számítani. Ennek megfelelően az 'Off road' is szigorúan, morcosan indít. A melódia is próbál illeszkedni a struktúrához, így egy vagány kis tech-trance kerekedik ki a közös studió session-ből. A 'Substitute' nekem tökéletesebb lenne dub vagy instrumental verzióban, Marieke de Kruiff vokálja ugyanis nem igazán passzol ide. De attól még hallgatható kategória. Az 'Avalanche' elég beteg, baljós muzsika, amitől tutira a hideg fog futkározni a hátunkon. Azt hiszem ezzel könnyedén el lehetne indítani a lavinát a Mount Everest tetejéről annyira kemény és kimért. Hogy a zord mínuszokból a selymes tengerpartra teleportáljunk Roger Shah gondoskodik, aki szintén segítő kezet nyújtott Leon-nak, mégpedig az 'Eden'-ben. Sokat azért nem hallunk ki a tipikus Shah-féle baleári trance hangzásából, talán csak az alapváz és a beach-faktor az amit belegyúrt a dalba. Az első cd zárásnak egy chill out muzsika a 'Butterfly' maradt, ami hoz egy kis színt a 4/4-ek közé, pluszban megtudjuk, hogy Bolier papa ilyet is tud.
A második diszk is hasonlóan kezdődik, mint az egyes. A 'The attic' is komolyzenei gyökérrel bír, mellé egy csipetnyi Adams Family-t idéző skizo dallamvitel is befigyel. Nekem túl nyers. A 'Shimamoto'-t is hallhattuk már korábban, nekem már akkor is, meg most is ötlettelennek és erőltettetnek tűnt. A melódiát adó supersaw szintit pedig már a pokolba kívánom lassan, de biztosan. A 'Saturn' W&W-orientált darab, érdekesen vibráló, merengős melódiával. A 'Sweetest lie' flamenco gitárjával kellemes meglepetésként hat, Alana Aldea dúdorászása szerencsére nem lett túlbonyolítva (még inkább ODB-ízű, mint a 'Don't be afraid volt'). Az 'I close my eyes' sem hoz sok újat. Úgy nézki Bolier rákantanta a requiem-es motívumokra, itt is olyan, mintha egy temetésre szánt búcsúdalt turbózott volna fel (utalhat erre a cím), vidámság nyista. A 'Creek' egyből másfelé veszi az irányt, hogy megmaradjon a kedvünk a továbbhallgatáshoz. Relaxáló progressive house a javából. Azt hiszem ez a darab se feltétlen a trancer-ek kedvence lesz majd. Az 'Assembly line' kicsit koszos hangzású, a nyávogós dallam preset pedig nem a legjobb választás volt (már Airbase is elfelejthetné eme megoldást). Az 'Irresistible'-ben is Marieke de Kruiff rugaszkodik neki a felejthetetlen jelzőt kicsikarni. Nos, most sem sikerül neki: eleve a zene is fényévekkel gyengébb (mint egy belassított Deadmau5-dal), és a hangfekvése sem illik ide. A 'Fly back to her' a High Contrast-féle vonal híveinek lesz totális katarzis, ám az én olvasatomban csak egy újabb zúgós-zajos hibrid trance ami már igencsak elkopottnak hangzik. A 'The knights approach'-ban van minden, így acid bugyborékolás és soundtrack jelleg is, de annyira összevissza az egész, hogy én gyorsan tovább is léptettem. Az 'Icarus' is full tanácstalan valami, a dallam össze-vissza csúszkál, nagyon esetleges. A 'New dawn' ismét hoz egy szusszanásnyi pihenést. Helyenként elég furán, bántón szól a dallam, pedig nem lenne rossz az elgondolás. A bónusz számok 'Shimamoto' és az 'Ocean Drive Boulevard' 8PM remixben is maradnak a chill vonalon, jó kis kiegészítése egy elég tartalmas 2cd-s utazásnak.
Összességében egy versenyfutáshoz tudnám az albumot hasonlítani. Az eleje összeszedett, szépen, gond nélkül pörgünk fel, aztán jön egy holtpont és már csak erőlködünk és már csak a célba jutást várjuk (vége legyen az albumnak jelen esetben). Leon túlvállalta magát, szerintem elég lett volna neki egy szimpla cd-s album is. Az első lemez úgy ahogy rendben van, a második diszk a gázosabb. Egyben nézve vannak rendkívül homogén, unalmas részek, amit azért próbál ellenpontozni a chill és a house behozatala a zenei palettára. Akkor pontozzunk: nálam az említett okok miatt egy 6/10-re jó csak. Néha a kevesebb több. Reméljük a következő még jobb lesz.

Leon Bolier - Phantasma

Label: Streamlined
Katalógus szám: STREAMCD001
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. augusztus
Stílus: Uplifting trance, house, chill out
Producer: Leon Bolier

Tracklist:

Cd1
1. That Morning (Album mix) (8:47)
2. Dark Star (vs. Sied van Riel) (8:00)
3. By Your Side (I Will Be There) (ft. Fisher) (6:32)
4. Don’t Be Afraid (6:00)
5. Highland Walk (7:03)
6. War of the Worlds (5:28)
7. 2099 (vs. Marcus Schössow) (8:07)
8. Off road (vs. Joint Operations Centre) (6:50)
9. Substitute (ft. Marieke de Kruijff) (5:58)
10. Avalanche (5:56)
11. Eden (vs. Roger Shah) (6:29)
12. Butterfly (4:26)

Cd 2
1. The Attic (5:52)
2. Shimamoto (6:27)
3. Saturn (vs. W&W) (6:09)
4. Sweetest Lie (ft. Alana Aldea) (6:27)
5. I Close My Eyes (7:52)
6. Creek (6:11)
7. Assembly Line (5:17)
8. Irresistible (ft. Marieke de Kruijff) (6:09)
9. Fly Back To Her (vs. JOOP) (6:45)
10. The Knights Approach (7:01)
11. Icarus (6:29)
12. A New Dawn (3:51)
13. Shimamoto (8PM mix) (4:00)
14. Ocean Drive Boulevard (8PM mix) (3:52)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése