2010. december 27., hétfő

Az ASOT Top 20 zenéje 2010-ben

December 23-án végre lehullt a lepel: megtudhattuk, hogy melyik volt a hallgatók szavazatai alapján az esztendő húsz legnépszerűbb zenéje. Itt a hangsúly azt hiszem a népszerű és nem a minőségi jelzőn van (sajnos). Az idén gyakorlatilag a fél lista Armin-ról szól. Na persze ez nem csoda, hiszen a 'Mirage' album még érezteti hatását, ennek megfelelően a bigott Armin fan-ok klikkeltek is a lemezen lévő zenékre, de bőszen. Egy tény, hogy a lista első helyén záró 'Right back' teljesen megérdemelten szerezte meg a képzeletbeli aranyérmet. A maradék 19 helyezett nézve azt hiszem kijelenthetjük: reméljük jövőre jobb lesz a szelekció. A többin pedig nyugodtan lehet komment formájában zsörtölődni.

U.i: December 30-án, az év utolsó adásában szintén a hallgatói voksok alapján összeállított yearmix pörög majd. Ismervén a tracklistát, sajnos ez sem lesz az ASOT Yearmix széria legerősebb darabja. Pedig 2010 zeneileg nem volt gyenge év...

A State Of Trance Top 20 of 2010
1. Yuri Kane - Right Back
2. Gareth Emery feat. Lucy Saunders - Sanctuary (Club Mix)
3. Armin van Buuren - Orbion
4. Armin van Buuren feat. Christian Burns - This Light Between Us
5. Armin van Buuren - Mirage
6. Susana feat. Omnia & The Blizzard - Closer
7. Armin pres Gaia - Aisha
8. Faithless - Not Going Home (Armin van Buuren Remix)
9. Armin van Buuren feat. Sophie Ellis Bextor - Not Giving Up On Love (Dash Berlin 4AM Mix)
10. Gareth Emery feat. Oceanlab - On A Good Day (Metropolis)
11. Shogun feat. Emma Lock - Save Me
12. Dash Berlin - Never Cry Again (Jorn van Deynhoven Remix)
13. Andy Moor feat. Carrie Skipper - She Moves
14. Armin van Buuren - Full Focus
15. Markus Schulz feat. Justine Suissa - Perception
16. The Blizzard & Omnia - Metanoia
17. Armin van Buuren - Coming Home
18. Dash Berlin - Till The Sky Falls Down (Arctic Moon Remix)
19. DJ's United - Remember Love
20. Faithless - Tweak Your Nipple (Tiesto Remix)

2010. december 25., szombat

Kay-D újabb csodát tesz a lelkünkkel

Kajdi Krisztián aka Kay-D nem igazán tétlenkedett ebben az évben hiszen 365 nap leforgása alatt már második LP-jét tarthatjuk a kezünkben. A februári 'Source of miracles' organikus - prog, deep és break - hangzását mintegy folytatja a 'Ways to my soul', ami 11 valódi gyöngyszemet tartogat a számunkra.
A nyitó 'Oriental light' légiesen könnyed, de némi baljós fuvallatot is hozó hangképpel nyit, később az összhatást keleties vokál elemek és egy álmodozós szaxofon szóló is erősíti. A 'Smoky town' receptjében nem sokkal tér el az 'Oriental light'-tól, itt azonban egyértelműen a szaxofon játsza a főszerepet, a szépen elnyújtott, hipnotizáló string-ek mellett. A 'Wonderful to see again' csodálatos, érzelmekkel és bársonyos szinti szőnyegekkel teli zene. Olyan hangképet kapunk, amely komplexitásában lekörözhetetlen. A 'Breathless girl' már klubosabb hangzású darab, amely abszolút hozza a Misqtiue-s hangzásvilágot, természetesen Kay-D sajátos megoldásaival egyetemben. A gitárszóló a kiállásban pedig csak hab a tortán. A 'Humanity'-t is a pörgősebb darabok közé sorolhatjuk, persze a szó nemesebb értelmében (itt sem több a bpm-szám, mint 128). Az elszállós sound a breakdown-ban kezd rá, de nagyon. Amolyan prog-deep-world music-ot kapunk az arcunkba. A 'Place in my heart' is hihetetlen eufóriát okoz dallamaival, amitől pár pillanatra teljesen magunkba révedünk, s átérezzük a zene mondanivalóját. A 'Diffrence' igazi szférák zenéje, egy tudatos szimfónia a végtelen univerzumról. A 'Land of the shades' karakán groove-jával és psy-s háttérelemeivel ragadja meg a figyelmünket, a kiállásban aztán egy érdekesen szintetikus gitárnyúzás következik. Egyedi. A 'Planet Peace' békésebb vizekre evez. A gitár itt is megszólal, de jóval szerényebben, amolyan Shah-i értelemben. Ez talán a korong leginkább trance-be hajló szerzeménye, de tekintve tempóját és komplexitását nem hiszem, hogy bármelyik trance dj playlist-jébe bekerül majd. Ezután érezik személyes kedvencem a korongról, a 'My sweet home', ami természeten az otthon melegségét sugározza magából, s végre a fanyalgók a vokált, mint alkotóelemet is újra üdvözölhetik. A záró 'Through the land of the red poison' egy elég korrekt prog-break darab, felvértezve minden földi jóval, aminek egy dögös törtütemes zenében benne kell lennie.
Összességében Kay-D ismét nagyot alkotott. Csodabogár ez a figura, hogy egy éven belül kétszer is ilyen minőségű produkcióval tudott előrukkolni. Talán egy kicsit néha soknak érezzük az egyforma hangképeket, de a kellő lelkiállapotban meditálva nagyon tud ülni, higgyétek el nekem. Én egy 9/10-re értékelném. Ne hagyjátok ki!

Kay-D - Ways to my soul

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST116
Ország: Grúzia
Megjelent: 2010. december
Stílus: Deep house, progressive house, breaks
Producer: Kay-D aka Kajdi Krisztián

Tracklist:
1. Orient light (8:20)
2. Smoky town (7:33)
3. Wonderful to see again (8:11)
4. Breathless girl (8:07)
5. Humanity (8:15)
6. Place in my heart (7:57)
7. Difference (8:01)
8. Land of the shades (7:58)
9. Planet Peace (8:01)
10. My sweet home (8:45)
11. Through the land of teh red poison (8:26)

Egy kis kedvcsináló

2010. december 24., péntek

Song Of The Moment: Hiver & Hammer ft Karyn White - Wonderful Christmas Time

Tudtommal nem sok trance producer büszkélkedhet azzal a ténnyel, hogy szervesen beépítette valamelyik számába a karácsonyi hangulatot (a discogs-on keresgélve azért látszik a populárisabb műfajok űzői annál inkább). Jómagam egy zenét tudok említeni, amely a trance és a száncsengők hangzását egyaránt magán viseli, s amit most az ünnepen küldök minden kedves olvasónknak. Ez a produkció pedig nem más, mint a svájci Hiver & Hammer duó valamint a vokalista Karyn White közös projektje, a 'Wonderful Christmas Time'. Azt azért illik hozzátenni az eredeti darabot a Beatles egykori tagja Paul McCartney jegyzi, Hiver-ék amolyan jópofa verziót kreáltak az originalból. Kicsit kicsavart, már-már gyermekies a vokál, ám a dallamszekcióban alaposan belehúznak a producer elvtársak. Nem 100 százalékosan a szívem csücske, de érdekes próbálkozás.

2010. december 21., kedd

Aeron Aether: „Nálam nem a totális népszerűség elérése a cél”

Sokszor vagyok úgy, hogy hallgatok egy zenét és megtetszik ezért izibe utánajárok, ki is az elkövető. Anno emlékszem nagyon meglepődtem, amikor a 2009-ben a Silk Digital-on megjelent Aeron Aether 'Aeron Is Coming' EP által feltüzelve az előadó nevét bepötyögve kiderült, hogy Kovács Gábor áll a projekt mögött. Gábor - bár sokan nem tudják - az elmúlt években olyan nagy nevekkel dolgozott közösen, mint Matt Darey, Tiff Lacey illetve Mango. EP-i, remixei rendszeresen bukkannak fel elismert progressive house/breaks lemezlovasok playlist-jein. Aeron nem profitorientáltan áll hozzá a zenéléshez (mint napjainkban sajnos oly sokan). Számára a népszerűség csupán sokadik a sorban, a legfontosabb a minőségi szórakoztatás és az önkifejezés a lehető legszínvonalasabb módon. Az interjúval kapcsolatos megkeresésünkre is azonnal reagált, amiben azért Flashtech-nek is szerepe van, aki zenéivel, mint az Arrival kiadó vezetőjét bombázta, s a kontaktot is megadta nekünk.

— A szokásos első kérdések egyike, mikor csöppentél bele a zenei körforgásba, s mikor választottad a tétlen zenehallgatás helyett a zeneírást? Kik hatottak rád és milyen üzenetet próbálnak a zenéid közvetíteni?
— Ez a része eléggé átlagos a zenével foglalkozók körében. Gyerekkoromban megbabonáztak a szintetizált hangzások, aztán amint kapcsolatba kerültem a számítógépekkel már rögtön azt kerestem, hogy hogyan tudnék hasonló hangot kicsikarni belőlük a saját szájízem szerint, kezdve a C64 kezdetleges zeneszerkesztőitől a trackereken keresztül egészen a ma használt szoftverekig, mint az Ableton. Persze e kettő közt rengeteg idő eltelt, és rengeteg program megfordult a kezeim között. Az Aeron Aether nevet 2007 környékén vettem fel, előtte más neveken működtem más stílusokban. Ez fordulópont volt minden téren, és ebben az évben meg is jelent az első kiadvány ezen a néven, az Abandon c. breaks track a Tilth Music-nál. Ettől a ponttól már nyomonkövethető vagyok. A zenéim rengeteg irányból táplálkoznak. Minden zene amit hallok, és érzés amit érzek hat rám valamilyen szinten, de a természetből is rengeteg ihletet merítek.

— Az Aeron Aether név külföldön jobban cseng mint itthon. Mennyire zavar az téged, hogy a munkásságod a hátárainkon túl talál igazán pozitív visszhangra? Hasonló cipőben járó pályatársaiddal (Kay-D, Retroid, VG & Dave Sullivan, Human8) mennyire tartod a kapcsolatot?
— Kezdek hozzászokni. Azért a magyaroktól is egyre több pozitív visszajelzést kapok szerencsére, de még mindig elég ritka. Szerintem ez betudható annak hogy kis ország vagyunk, és a stílusok amiket képviselek nem igazán népszerűek itthon, vagyis népszerűek lennének, ha lehetőséget kapnának hazánk dallamosabb, de mégsem kommersz stílusokat képviselő feltörekvő tehetségei, és nem csak a jól bevált arcokat tolnák mindenhol. Az emberek nyíltak lennének az újdonságra, ha egy megfelelő promócióval ellátott bemutató party-sorozat indulhatna az új arcoknak, akik külföldön már ismertek valamennyire, esetleg egy nemzetközileg elismert névvel téve azt még eladhatóbbá. Elég sok magyar producerrel tartom a kapcsolatot, és sokuk megérdemelné azt, hogy méltó figyelmet kapjanak itthon.

— Milyen volt Matt Darey-vel közösen dolgozni? Személyesen is találkoztatok, vagy csak interneten keresztül tartottátok a kapcsolatot?
— Nagyon örültem hogy Matt-el alkothattunk közös muzsikákat, mert így olyan énekesnőkkel volt lehetőségem együtt dolgozni, mint Tiff Lacey és a Ridgewalkers énekesnője. Egyelőre személyesen még nem találkoztunk, de biztos vagyok benne hogy a jövőben lesz még rá lehetőség. Matt teljesen profi módon kezeli a dolgokat, egy teljesen normális embernek ismertem meg, és örülök hogy ő még támogatja a sokak által már jó pár éve kihalásra ítélt progressive breaks stílust.

— Ha jól tudom te vagy az Arrival Records feje. Mi alapján válogattok a hozzátok beérkező több száz szám közül? Ki tartoznak a label húzónevei közé? Kikre lesz érdemes odafigyeljünk a jövőben?
— Nagyon örülök hogy tagja lehetek a Silk Music csapatnak, Max Flyant, Mango, Jacob Henry és Gorm Sorensen mellett. Úgy érzem, hogy kezd a méltó helyére kerülni a nagy kiadók között a Silk kiadócsoport, és emögött elég nagy munka húzódik meg. Az Arrival egy olyan kezdeményezés, ami főleg az eddig névtelen, de tehetséges arcoknak próbál segíteni, és elindítani őket azon a bizonyos úton. Nehéz kiemelni konkrét neveket, mert a kiadó lényege hogy mindig keressük a minőségi friss hangzásokat. Ez alapján is válogatunk, a sok beérkezett zene közül azoknak adunk lehetőséget a megjelenésre, akiben látunk fantáziát. A stílus nem feltétlenül kötött, de főleg progressive house/trance/breaks irányokat követjük, ahogy azt már a Silk Digital esetében is megszokhatták az emberek. Lényeg hogy legyen a zenében valami extra, valami, amire felkapjuk a fejünket, és magával ragad.

— Melyik produkciódra vagy a legbüszkébb és miért? Volt-e olyan dalod, amivel alaposan megszenvedtél (mert mondjuk nem találtad a megfelelő hangot, vokált stb)?
— Általában ha egyszer leülök zenélni, akkor elég hamar jönnek az ötletek. Ami sok időt vesz igénybe az inkább a dal kikeverése, felépítése. Amivel nagyon meg tudok szenvedni az egy olyan zene remixelése, amiben nem találok semmit, amit megfoghatnék, vagy a dallamvilágát nem tudom az én szájízem szerintire átdolgozni. Nehéz rangsort felállítani a zenéim között. Kedvenceim vannak, de konkrétan olyan, amire a legbüszkébb vagyok, még nincs. Remélem hamarosan meg tudok alkotni egy ilyet is.

— Általában hogyan készül egy Aeron Aether produkció? Milyen eszközökkel (hard/software) rakod össze a zenéidet?
— Állandó receptem nincs. Próbálok azért valamennyire arra törekedni hogy mindig legyen a zenéimben valami különleges, valami új, még ha nem is mindig sikerül. Ez persze néha hátrány is, mert aki csapong stílusban és hangzásban, annak nehezebb állandó rajongókat szereznie, mert nem mindegyik zene tetszik egy adott embernek emiatt, de hát nem volt kedvem 3-4 aliast csinálni magamnak, ez mind én vagyok. Persze ez nem gond, nálam nem a totális népszerűség elérése az elsődleges cél, hanem az hogy olyan zenéket alkossak, amelyek valami különlegeset adnak az embereknek, és persze nekem is tetszik. Egyébként az Ableton Live-ot használom különféle pluginekkel kiegészítve, ezen kívül van egy 4 oktávos Roland PC-300 midi billentyűm, két midi controllerem, egy Alesis M1 Active mk2 stúdió monitor hangfalpárom és egy Audio Technika ATH-M50 monitor fülesem. A dallamokat mindig a midi billentyűzeten írom, mert már nagyon nehezemre esik egérrel pöttyözgetve dallamot csinálni.

— Szerinted hosszú távon lehet-e itthon is masszív rajongótábora az új progressive hangzásnak? Manapság mintha mindenki a trance-re lenne rákattanva. Egyáltalán mi lesz az aktuális trend 2011-ben a magyar klubokban?
— Én igazából örülök annak hogy végre kezdünk kitörni a techhouse és minimal nyújtotta egyhangúságból, még ha a trance irányába is. Most persze gondolom sokan megköveznének, de nekem nagyon unalmas ez a ma trendi lélektelen-dallamtalan robotzene, pláne hogy tudom hogy mennyi idő egy ilyet összelegózni az előre gyártott stílus specifikus sample pack-ekből egy igényes proghouse, progtrance vagy progbreak zenéhez képest. De a másik véglet, az a bizonyos "őstrance", amelyik 10 éve ugyanazokat az arpokat és saw lead-eket használja nekem sem igazán az ínyemre való, viszont a technikailag modern, inkább progtrance-nek nevezhető dolog nagyon jó tud lenni. Én reménykedem benne hogy hamarosan már jön a következő trendváltás itthon, ahogy az 3-4 évente meg szokott történni, és végre oda kerül a palettán az igényes dallamos elektronikus tánczene, ahova kell. Azt kívánom 2011-re, hogy támogassuk a magyar elektronikus zenét, mert van mire büszkének lennünk.

— Aeron Aether mit tervez a következő évre? Gondolom még jobban rákapcsolsz...
— Évek óta tervezem már a saját albumom, most talán végre el is kezdem. Ez persze majd azzal jár együtt hogy nem remixelek ennyit mint az elmúlt években, most végre kicsit az originalokra szeretnék koncentrálni. A többi pedig legyen meglepetés, érdekes együttműködésekre van kilátás.

2010. december 17., péntek

Lyrics Of The Moment Vol. 10: Jam & Spoon feat. Rea - Be Angled



Angel
Can you see the sunshine?
Oh you today
Do you feel this way?

Angel
Isn’t it a fine time?
Love is here today
Just a kiss away

Angel
Can you see the morning?
Dawning here today
Do you feel this way?

Ange
Isn’t it a bright time?
Love is here to stay
Just a kiss away

Angel
Can you see the sunshine?
Oh you today
Do you feel this way?

Love is just a kiss away
Love is just a kiss away
Love is just a kiss away (kiss away kiss away)
(Love love love) love is just a kiss away
Love is just a kiss away
Love is just a kiss away

Angel
Can you see the sunshine?
Oh you today
Do you feel this way?

Angel
Can you see the morning?
Dawning here today
Do you feel this way?

Love is just a kiss away
Love is just a kiss away
Love is just a kiss away (kiss away kiss away)
Love is just a kiss away
Love is just a kiss away (kiss away kiss away)
(Love love love) love is just a kiss away
Love is just a kiss away
Love is just a kiss away
Love is just a kiss away
Love is just a kiss……away

2010. december 16., csütörtök

Lapozgató Vol. 10: FREEE presents DANCE KISLEXIKON

BPM: Nem stílus, hanem a "beat per minute", azaz a percenkénti ütésszámot jelenti. Egyfajta határ a 120 BPM, mely örömteli reflexeket vált ki a a gyerekekből, mert születés előtti élményekre emlékezteti őket. (Az anyaméhben 120 BPM körüli tempóban ver a magzat szíve, ez a ritmus csak évekkel a születés után, fokozatosan lassul le.)

HOUSE: A 80-as évek második felében kezdődött, Chicagóban. Lényegében folytatása a 70-es évek slágergyártási metódusának, amikor egy-egy diszkósiker mögött általában egy tehetséges producer stúdiómunkája húzódott meg. Az alapvető különbség a house zenék otthoni elkészíthetősége (house-ház). A house robbanásszerű elterjedése természetesen összahangban állt a pc-k és a megfelelő célprogramok fejlődésével. Alapvetően a house volt az az irányzat, mely megszüntette a zenekészítés több évszázados elitizmusát, hiszen megfelelő felszereltséggel, akár zenei előképzettség nélkül is bárki készíthet otthon felvételeket. A hangsúly itt már a kreativitásé - technikailag minden megoldható: manuális előadó számára "lefoghatatlan" akkordok, "ledobolhatatlan" ütemek szólalhatnak meg. A house felvételek tempója többnyire 120-150 BPM közötti. A house nem annyira mély, mint a trance, nem annyira kemény és hideg, mint az acid, inkább slágeres, könnyen emészthető műfaj. Sokszor használnak a szó klasszikus értelmében vett vokálokat, éneket. Az utóbbi hónapokban a house másodvirágzását éli, a dance listákon ismét egyre több a minőségi house felvétel.

ACID: Valószínűleg a Roland cég maga sem gondolta, milyen korszakalkotó változás elindítója lesz a TB 303-as bassliner 1982-es piacra dobásával. A készüléket eredetileg basszusgitárosoknak szánták, a TR 606-os dobgép mellett használandó, az "élő zenekar -a nappaliban" hatás elérésére. 1987-ig nem történt semmi extra, a készüléket egyszerűen elfelejtették. Akkor történt, hogy egy Chicago külvárosából származó fiatal, DJ Pierre két barátjával, Herb Jacksonnal és Earl "Spanky" Smith Jnr. -ral megkeresték a különféle produkciókban már járatos Marshall Jeffersont, és összeraktam egy lemezt, mely örökre megváltoztatta a zene arcát. A lemeznek az "Acid Tracks" címet adták. Mitől volt forradalmi új a TB 303-as készülék? Hogyan adhatott megjelenése a dance-nek akkora lökést, mint a rocknak annak idején az elektromos gitárok megjelenése? Egy hagyományos hangszeren különféle magasságú hangokat szólaltathatsz meg, akár együtt, vagy külön-külön, a hangszínek viszont korlátozottak. A TB 303-assal épp fordított a helyzet: mindig csak a patternt állíthatsz be, ennek a hangzását azonban a különböző modifikációs lehetőségeken kerszetül a végtelenségig variálhatod.
Az acid felvételekben egy nagyon erőteljes, lüktető alapütemen kívül általában csak egy lecsupaszított motívum szól végig. Ütemük 120-160 BPM közötti. Az acid száraz, érdes hangzású, harsány és minimalista. Vokálokat csak elvétve találunk bennük, akkor is inkább effektként használt mondattöredékeket, vagy csak egyes szavakat. Az acid népszerűsége 88-89-ben tetőzött Európában. Minimalizmusa köszönhető az akkori hangszer- és effektpark (maihoz képest) viszonylagos fejetlenségének is, így az acid DJ-k fúzionálták, tették egységessé azokat a keverési technikákat, melyet a mai dance DJ-k is használnak.
Az acid zenéket és az LSD-t csak rosszindulatú kívülállók és rövid távú sikerekre áhítozó teljesen tájékozatlan hazai önjelölt DJ-kel hozták összefüggésbe, abszolút figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a két dolog megjelenése között pontosan negyven év a különbség. Az acid volt az első műfaj, mely nem évtizedekkel nyugati áttörése után valamilyen mutánsverzióban jutott el hozzánk, hanem időben, eredeti formájában mutatkozott be nálunk. Bármennyire is tiszteljük Jutasi Tamás, illetve Andrew J. tagadhatatlanul úttörő munkáját, a történeti hűség megköveteli, hogy leírjuk: az első hivatalos honi house party nem az ő érdemük volt, ahogy ez már ezeken a lapokon is többször megjelent. A legelső ilyen buli ugyanis 1988. 09. 13.-án került megrendezésre a Fiatal Művészek Klubjában, ahol a zenét az amszterdami Roxy két DJ-je nyomta, kb. 400 vendég előtt.

TECHNO: Detroitból ered, a kezdetekben Motorváros fekete zenészeinek verziója a house-ra. Nagyjából '88-tól elkülöníthető irányzat. Később a techno fejlesztette tovább az acid eredményeit. Általában nemigen pazarolják az időt és a fáradtságot a számok elején és végén introra, illetve outrora, a techno szigorúan racionális műfaj: azért van, hogy táncolj rá. Vokálokat -csakúgy, mint az acid-nél- kizárólag effektszinten használnak. Az utóbbi években nagy divattá vált a techno számokban egy rövid kiálló után hosszú, egyre erősödő pergődobbal visszahozni a ritmust és persze fokozni a hangulatot. Érdekes módon Amerikában a techno közel egy évtizedes múltja ellenére is még mindig underground irányzat maradt.

TRANCE: A szó megváltozott tudatállapotot jelent, melyet a monotonon ismétlődő szekvenciák hipnotikus hatásával érik el. A trance 91/92-ben kezdődött Európában, a "fővárosa" Frankfurt. Bonyolultabban struktúrált, kiműveltebb, profibb hangzású tánczene. Jellemző az építkezése, ahogyan egymás után lépnek be a hangszerek. Jellemző a felvételek elején az intro, a végén az outro. Lágyabb, mint az acid, de ez nem lassabb ütemet jelent - több a dallam és a harmónia. A ritmusvilága nagyjából ugyanazokon a határokon belül mozog, mint az acidé - 120-160 BPM. Klasszikus értelemben vett vokálokat itt sem alkalmaznak, helyenként a hipnotikus hatást mantraként ismételt szövegrészletekkel fokozzák. A trance-en belül két jól megkülönböztethető alirányzat létezik, a deep- és a hard trance. A deep trance az álomszerű, monotonon ismétlődő szekvenciák hipnotikus hatására koncentrál, a hard trance nevéhez híven keményebb hangzású, szigurú ritmusokkal tartja mozgásban a táncolókat.

GOA: Van, ahol goa trance-nek, máshol pszihodelikus trance-nek, vagy progresszív trance-nek hívják. A névadó Goa egy partszakasz Indiában, melynek misztikus hatásokat tulajdonítanak. A techno és a trance határán helyezkedik el, kiemelkedő zenei minőség és hangzás jellemzi. Intelligens, energikus dance, az etnomelódiák és -vokálok használata rendszeres. Gyakori a visszatérés ősi hangszerekhez, dobritmusokhoz, eredeti ütősökhöz. A goa partyk (amennyiben az időjárás megengedi) általában szabadtéri rendezvények. jellemző ezeken a bulikon az UV-reagens, fluoreszcens viselet. Lényeges a különbség a keverési technikában: mivel a számoknak "története" -eleje, vége van, ezért a goa DJ-k minden keverés nélkül, sokszor nem is lemezjátszókkal, hanem DAT magnókkal dolgoznak.

TRIBAL: A trance-hez áll a legközelebb. Jellemző az ősi törzsi dobok, eredeti ütősök, etnoelemek dominanciája. Bonyolult ritmusképleteit gyakran 8-10 féle dob összhangja adja. Munkaigényes műfaj, nem lehet másfél óra alatt összedobni egy felvételt. Az utóbbi időben a tribal egyre inkább beolvadni látszik a goa trance-be.

RAVE: A neve a 80-as évek második felében még olyan gitárzenekarok gyűjtőneve volt, mint a Happy Mondays, a Stone Roses, vagy az Inspiral Carpets. Később olyan dance partykat neveztek így, melyeket szokatlan helyeken (templom, hajó, repülő) alkalomszerűen rendeztek. A szó ezután vált az ilyen (később egyre nagyobbá váló - MAYDAY, LOVE PARADE) rendezvényeken játszott zenék gyűjtőnevévé. A rave zenék gyorsabb tempójúak, mint az acid-trance-techno, 150-200 BPM közöttiek. A könnyebb keverhetőség miatt általában egyszerűbbek is azoknál. Rave "énekesek" a hangulatot bekiabálásaikkal fokozzák, gyakran a verssorokat sem éneklik, inkább kiabálják. A rave főleg Németországban, valamint Hollandiában és Belgiumban népszerű. Németországban olyan szinten, hogy '94-ben undergroundból overgrounddá vált, a 95-ös LOVE PARADE pedig egyszerűen agyonverte Woodstock több évtizede megismételhetetlennek tűnő látogatottsági rekordját. A rave ma már semmiféleképpen sem progresszív műfaj, csak a divat haladja meg a sramlizenék minőségi, illetve a gyermekmondókák intellektuális szintjét.

HARDCORE: Szó szerint kemény mag, átvitt értelemben a motorja, mozgatója valamely közösségnek. 90-91-ben a hardcore még az egész világon egységes irányzat volt, 92-ben azonban kétféle ágazott a fejlődésnek az útja. Angliában a hardcore találkozott a breakbeat technikával, a szubbasszusokkal. Hollandiában gyorsították a tempót, keményebbé, de egyúttal vidámabbá is tették a hangzást (gabba). A korai gabba alapelemei: torzított 909-es lábdob, metal, illetve rap produkciókból, valamint horrorfilmekből kimásolt agresszív hangminták, esztelen 180-250 BPM-es tempó. Bonyolult dallamvilágot igen nehezen lehetne ilyen örült ritmusra ültetni. A másik sajnálatos dolog - ami némiképp jellemző a rave-re is -, hogy a hardcore előadók sem foglalkoznak túl sokat új hangminták létrehozásával, ezért ugyanazt a 30-40 jól bevált mintát halljuk visszaköszönni szinte minden számból. A gabba fővárosa Rotterdam, ahol nem ritkák a 15.000 fős partyk. A gabba hamar kialakított a saját divatját is: kopaszra borotvált fej, puma tréning, a tánc pedig a hipergyors gabba-pogó. Hasonlóan a heavy metalhoz, a gabba lemezborítók, szórólapok és poszterek fő témái a halál és a destruktivitás. Apokaliptikus, ördögi képeikkel elérték, hogy a holland egyház a gabbát a Sátán zenéjének nyilvánította és propaganda hadjáratba kezdett ellene. A gabba mindig is a munkásosztály irányzata volt. Érdekes a hasonlóság a gabba és a hip-hop atitűd között: mindkét műfaj előadói, illetve közönsége megakar szabadulni a bennük lévő erőszaktól (jó néhány gabba producer hip-hop DJ-ként kezdte karrierjét). Napjainkban a hollandok is kezdik alkalmazni a breakbeat technikát szupergyors számaikban. Ha ez még egyáltalán lehetséges, az egész műfaj gyorsul 92. óta. "Ezek a felvételek olyanok, mint a trashmetal örült lábdobokkal." -mondja Paul Weaver, számos hardcore válogatás összeállítója. Az utóbbi hónapokban a house mellet a hardcore a másik műfaj, melynek előadásai, illetve a bulik látogatottsága növekvő tendenciát mutat.

JUNGLE: Az egyik legfitalabb és egyben legígéretesebb műfaj. A jelenleg létező zenei irányzatok közül a legprogresszívebb. Bár az első jungle lemez 91-ben jelent meg, a műfaj 94-ben vált igazán ismertté. A jungle gyökerei a reggae-hez, hip-hophoz és a technohoz nyúlnak vissza. Ritmusa szaggatott, az ütemek és a szünetek bonyolult kombinációja (breakbeat). Sok dob és pergő használata jellemzi. Gyakran használnak extrém mély frekvenciákat basszusként. (Rossz nyelvek szerint olyan a hangzása, mintha valaki dobfelszerelésével együtt leugrana a padláslépcsőn.) Kezdetben jungle-nak hívták, ma a breakbeat kettéválni látszik a reggae és hip-hop elemeivel operáló jungle-ra és a sokkal magasabb minőségi szinten lévő drum & bass-re. Ez utóbbi elenevezést progresszív DJ-k adták a jungle-tól már fényévekre lévő alirányzatnak. A drum & bass a breakbeat alapokon gyakran házasítja jazzes dallamokkal és/vagy soulos vokálokkal, illetve ambient betétekkel. Nyugaton az utóbbi hónapokban már nem csak a kis kiadók, hanem a multinacionális lemezcégek is felismerték a jungle-ban rejlő üzleti lehetőséget és mindent megtesznek a műfaj tehetséges előadóinak szerződtetése érdekében.

DUB: A ma divatos dance műfajok közül a legidősebb, több évtizedes múltra visszatekintő irányzat. Annak ellenére, hogy már a hatvanas évek közepén készítettek "ős-dub" felvételeket, az elnevezés nem volt mindig ennyire egyértelmű. 15-20 évvel ezelőtt az instrumentális mixeket is sokszor jelölték így a lemezeken. A dub ma már egy különálló, mind népszerűbb műfaj. Jamaikából ered (természetesen a reggae az alapja), ahol annyira népszerű, hogy bármilyen stílusú kislemez B oldalán az illető felvétel dub verziója található. A dub egyfajta vágást, stúdiókeverési technikát jelent. A hangmérnök a kész felvételből a ritmuszekció kivételével mindent kivesz, majd az előtérbe tolt reggae-basszusra keveri vissza a saját ízlése szerint effektezve a többi hangszert, illetve a vokálokat. Természetesen a dub sem jelenti ma már feltétlenül a hagyományos hangszerek (dob, basszusgitár) megszólaltatását, sokszor komputerekkel, samplerekkel, szintetizátorokkal készítik az egész felvételt.

TRIP-HOP: Szintén fiatal irányzat, központja Bristol. Előadói mind fiatal, huszonéves DJ-k / zenészek. A trip-hop -ban az ősi hi-hop, a jazz, a dub, a house, és az ambient jellemzői keverednek. Műfaji korlátai jóval tágabbak, mint a trance-é, vagy az acidé, így sokkal nagyobb térhez jut a kísérletező kedv és kreativitás. A trip-hop előadói szívesen használnak fel régi jazzfelvételekből kimásolt hangmintákat. A ritmusok melankólikusak, 110-120 BPM alattiak. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, azt mondhatjuk, hogy amennyire a jungle felgyorsítja az eredeti hip-hop ütemeket, a trip-hop annyira lassítja le őket (dope beats). Komoly hangsúly van az előadók technikai tudásán. A hip-hophoz hasonlóan a trip-hop is igazi utcai műfajként kezdődött, kiállt a DJ a sarokra két lemezjátszóval meg egy keverővel és nyomta a műsort. Saját felhasználásra egyedi bakelitlemezeket préseltettek, melyre kigyűjtötték a felhasználni kívánt hangmintákat. Ezután a DJ mint egy humán sequencer/biosampler működött, előben keverte a műsorhoz a mintákat, amihez természetesen nagyon komoly ritmusérzékre volt szükség. A kritikusok szerint 95. a trip-hop áttörésének az éve volt. A műfaj előadói több rangos nemzetközi díjat nyertek, eladásaik pedig jelentős mértékben növekedtek.

AMBIENT: Szó szerint állandóság. Az ambient visszanyúlik a korai 70-es évek hippikultúrájához, már akkor késíztettek "ősambient" felvételeket. Az ambient fő jellemzője hogy nincsenek benne dobok. A ritmust - ha van - más hangszerekkel állítják elő, de azt is nagyon finoman, "utalásszerűen", hogy ne zavarják meg vele az álomszerű hatást. Fő hangszerük ma sampler és a többsávos magnetofon melyekről természeti zajokat, állathangokat, éterből kimásolt, nyugalmat árasztó hangokat kevernek össze.

ACID JAZZ: Először is egy kiadó neve, nem annyira műfajt jelöl. Bár az elnevezés az utóbbi időben megszilárdulni látszik a köztudatban, olyan jazzfelvételek gyűjtőneveként, melynek alapja az acidéhez hasonlóan monoton ismétlődő.

FREEE Magazin 1996/5

2010. december 14., kedd

Exoplanet: egy holland hangszobrász mély filozófiai mondanivalóval

Ebben az évben elég sok előadóval, zenével találkoztam, így a bőség zavarával kell küszködnöm, ha meg kellene neveznem az év producerét. Azonban, ha jobban szemügyre veszem a szettjeim tracklistáit egy név kitűnik abból: Exoplanet. A holland Oscar van der Knaap 2010-ben abszolút földönkívüli teljesítményt nyújtott, eredeti és átütő erejű produkcióival minden hallgatójának garantálta az ingyen jegyet a Világűrbe és vissza.

— Hello Oscar, köszi, hogy szakítottál időt az interjúra. Az internetes oldalakat böngészve nem nehéz kitalálni, hogy te egy befelé forduló személyiség vagy. Sem rólad készült fotókat, sem a részletes biográfiádat nem találhatjuk meg a világhálón. A háttérben ténykedő producer imidzse része a zenei hitvallásodnak? Ha előzetesen nem olvastam volna felőled azt hinném, hogy Exoplanet egy földön kívüli egyed. Törjük meg a csendet. Ki is Exoplanet valójában?
— Exoplanet nem más, mint Oscar van der Knaap, és ha a google-t használod nem hinném, hogy megoldhatatlan feladat lenne, hogy megtalálj engem és kíváncsiskodj velem kapcsolatban. De nem spam-elem szét a világhálót, és igen befelé forduló személyiség vagyok. Azt hiszem többet tudhatsz meg a lelki világomról, ha meghallgatsz egy Exoplanet zenét, mint ha egy átlagos biográfia tényeit nyálaznád át. Mivel a zene hordozhat kódolt üzenetet, az is lehet, hogy egy szerenádot hallgatsz tőlem a döglött aranyhalamhoz, de ez nem tudatosul benned, csak nagyjából érzed. Megjegyezném, hogy én ugyanúgy szeretem az unikornisokat és a nukleáris robbanófejeket.

— Mikor döntöttél úgy, hogy zeneírásra adod a fejed? Mennyire volt rögös az út a kezdetektől napjainkig? Hogyan érhető tetten a fejlődés a produkcióidban? Miként épül fel egy Exoplanet darab?
— Olyan 13 éves lehettem, amikor belevágtam. Persze éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy valami épkézlábat alkossak, mivel nem voltam képzett zenész. Ennek ellenére volt érzékem az atmoszférák létrehozásához, így egyszer amikor eljutottam arra a pontra amikor a produceri képességeim már elég jók voltak ahhoz, hogy olyan légkört teremtsek, amit a gondolataimban őrzök akkor kezdődött el az igazi mulatság. Ez az igazi visszacsatolás, hiszen az eszközök használatával olyat tudtam alkotni, ami a fejemben már megvolt, miközben ezt csináltam még többet tanultam meg az általam használt eszközöről, ami újabb ötletekhez vezetett. Ez a folyamat kombinálva az általános hangulatommal vezérelte a lassú változást a zenéim hangzásában és stílusában. Egy Exoplanet darab, mint ahogy említetettem a gondolataimban lévő atmoszféraként épül fel. Ezt nehéz szavakba önteni, a legjobb leírást az audio adja, de ne úgy képzeld el, hogy úgy kezdek hozzá, hogy na most csinálok egy szomorú dalt. Ennél sokkal különlegesebb érzésekről beszélek. Viszonylag hamar eldöntöm, hogy milyen stílusú lesz a zene, downtempo, uptempo, nagyon minimalista, rideg vagy kellemes, hátradőlős. Amint elkezdek egy zenét, az egész ötlet idő közben is sokat fejlődhet és persze elmehet egy teljesen más irányba is.

— A zenéd — egy nagy adag minimalizmussal a ritmus szekcióban és atmoszférikus, fura pad-hangokkal a dallamvilágbában — elég egyedinek számít manapság. Igazság szerint Monolake produkcióihoz tudnám hasonlítani, csak sokkal több melódiával. Kik voltak hatással a munkáidra? Melyik a legfőbb elem, ami meghatározza nálad a komponálás folyamatát?
— Monolake egy fontos inspiráció számomra, mint producer. Ahogy elhelyezi a hangokat egy elképzelt audio térben az zseniális. Ez ösztökélt arra, hogy a lehető legjobban ráirányítsam a figyelmet a hangok elhelyezésére. A hangok frekvenciákból állnak, de csupán egy meghatározott spektrumú frekvenciát tölthetünk meg, ezért bölcsen kell kiválasztani a hangokat, mert összeakadhatnak. Ez az első része a történetnek, a másik csupán cukormáz a tortán: az effektek, mint a reverb és a delay használatával hangokat szimulálunk egy bizonyos térben. Rengeteg előadó van, akit szeretek és hallgatok illetve, akik befolyásoltak engem, s egyben az Exoplanet hangzást is. Egyikőjüket mindenképp meg kell említenem: a svéd 12 Moons-t aka Michael Andersen-t. Ő felszívódott a zenei szcénából, s talán a Földről is néhány éve. Weblapja a 12moons.se is eltűnt. Talán úgy érezte, hogy Solid State albumával elérte pályája csúcsát. Remélem azért egy nap visszatér. Annyira különleges hangzása volt, s a Solid State albuma az egyik kedvenc lemezem a mai napig.

— Ha jól tudom van egy szinesztézia koncepciód. Mesélj már erről részletesebben.
— Szeretek úgy tekinteni a hangokra, mint geometriai formákra. Ez ugyanis segít a zeneírásban. Nem tudom, hogy mások miként fogják fel a zenét, de a szinesztézia egy gyakori jelenség, amit változó intenzitással érzünk. Ez egy filozófikusan is érdekes jelenség, mivel megtaníthat nekünk valamit arról a kapcsolatról, ami a megismerés és a valóság között van. A hangot például teljesen másféle képpen lehet felfedezni, attól függően, hogy az agy miként dolgozza fel és keveri össze az érzeteket. A szubjektív élmény pedig színt ad a valóságnak, a szó szoros értelmében láthatod a hangot.

— Számomra Artette 'I Am'-jéhez készített átiratod az év legjobb remixe. Hogyan vágsz bele egy remix gyúrásába? Te választod a zenét vagy a kiadó küldi a felkérést? Elvonatkoztatsz az eredeti darabtól, vagy a fő alkotóelemeket azért beleépíted a munkádba?
— Azt hiszem maga Artette kért fel a remixre. Ugye jöttem neki eggyel, mivel anno remixelte a 'Flight Of The Outcast Owl' című számom. Mint, ahogy mások is én is az eredeti anyag és a remixpakk meghallgatásával kezdem a munkát. Aztán jön az ötlet, hogy merre induljak el, majd a munka további része hasonló felfogásban készül, mint a saját számaim esetében - az egyetlen különbség, hogy az eredeti darab részleteit is belegyúrom a verziómba. Az 'I Am' remixemben ez főleg a vokált és a dallamot jelenti.

— Mire számíthatunk tőled 2011-ben? Esetleg érkezik az első albumod?
— Az album már készen van, jövőre jelenik majd meg a Proton-nál, amit természetesen kimásolt single-k és remixek is kísérnek majd. Ettől függetlenül sok zenére számíthattok tőlem, de most csak ennyit árulhatok el.

2010. december 11., szombat

Yves Deruyter: a Bonzai vezető előadóművésze

Mint tudjuk, az egyik legismertebb zenei kiadók közé sorolhatjuk az antwerpeni Bonzai Label-t. Persze keveset tudunk erről a kiadóról és a belga zenei mozgalmak döntő egyéneiről. A FREEE egy rövid interjúval fényt derít a belga zenevilág és Yves Deruyter kapcsolatára. Yves mindig is DJ volt és pillanatnyilag az antwerpeni Cherrymoon Club-ban szórakoztatja a house zene rajongóit. Nemrég házasodott. Élete párja, Sabina a férje zenei mozgalmai ellenére az otthont látja el, miközben kedvese és kollégái az éjszakai hercegeivé válnak. A végeredmény szemmel látható. Yves új kislemeze a 'House Of House'.

Yves, hol születtél?
— Marokkói vagyok.

Ehhez képest elég világos a bőröd.
Nem, igazából belga vagyok, ahol a legendás Bonzai Shop és a két stúdió áll, és majdnem mindegyik Bonzai-Track és a Bonzai Jumps produkciók is ott készülnek. Egyébként a Bonzai-nak kb. 15 művész dolgozik, ezen kívül 40-60 külsős producer.

Antwerpenben van-e még rajtatok kívül más olyan kiadó, mely felveheti a versenyt?
Igen, például a Wonka. Ők most kezdtek és a Label X alatt dolgoznak. Ennek ellenére nem vagyunk kontaktusban egymással.

Te hogy látod a belga klubéletet?
Régebben minden cluborientálású volt, és az emberek nem szerették a rave-eket, de az utóbbi időben ez a beállítottság nagyon megváltozott. Voltak olyan partik, ahol a közönség száma elérte a 8-10 ezret. Úgy gondolom, ez azért nem olyan rossz eredmény.

Hogyan és mikor kezdődött az egész?
A Bonzai Label startja 1992-ben volt. De az alap a 90-ben megnyitott Bonzai-Shop volt.

Mi volt az első gép a stúdiótokban?
Egy TB 303-as.

Miért pont ez a gép?
Mert ez volt az egyetlen gép a tulajdonomban. Ha belegondolok, pontosabban két lemezjátszó és egy keverő volt. Akkor még senki sem értett igazán a "zenegyártáshoz". Aztán egy pillanat alatt 150-200 ezer márkát fektettünk stúdió felszerelésbe, hogy nyugodtan tudjunk dolgozni. A pénz aztán vissza is folyt a pólókból. Azt hiszem kb. a tizedik lemezt adtuk ki, amikor pólókért kezdtek a rajongók kérdezősködni. Csináltattunk kétszázat, s ez a mennyiség kb. 15 perc alatt elfogyott. Utána csináltattunk megint kétszázat, ötszázat stb.

Miért pont a Bonzai-fácska a lemezetek lógója, vagyis jele?
Hogy miért? Mert egy olyan címkére volt szükségünk, ami szép, és hogy még szebb legyen, megbeszéltük, hogy a Bonzai-t z-vel írjuk.

Mi a véleményed a kommersz dolgokról?
Nézd, ha egy dalnak reklámot csinálnak és ez a dal a slágerlistákra kerül, akkor ez kommerciálisan kihasznált. A következő Yves dal kommersz lesz, ami nem azt jelenti, hogy a Bonzai Label kommerciálisan kiszolgáltatott. De az azután készülő tíz dal egyáltalán nem a slágerlistákra készül.

Mi teszi Yves Deruyter dalait ennyire slágergyanússá?
Eldöntötték, hogy engem, mint a Bonzai első művészét egy "magasabb pályára" küldenek. Miután a "Calling Earth" című dal olyan jól futott, és ezek után még a Mayday-en is részt vettem, úgy látták rátermettem erre a bizonyos "magasabb pályára".

Dolgoznak nők is a Bonzai Label-nél?
Igen, anyukám. Ő a pénzügyi szakember.

Talán nő, mint producer vagy DJ?
Pillanatnyilag nem. Marusha csinál nekünk remixeket, de amúgy… Sok nő azt hiszi, hogy ez férfivilág, és inkább nem is próbálkoznak.

Ha a Bonzai saját klubot nyitna, hogy nézne ez ki?
— Sötét, és mocskos. Nem szeretem azokat a klubokat, amiknek dollár-szaguk van. Egy jó zenei felépítés, pár fény, de az a legfontosabb, hogy maximum csak ezer ember férjen be.

FREEE archívum, 1996/4.


2010. december 10., péntek

V-Sag úgy zenél, ahogy a szíve diktálja

Ma ismét egy olyan album kerül terítékre, amit már régebb óta vártam, hogy megjelenjen. V-Sag aka Vasilis Sagonas (a No Smoking Records egyik alapítója, hangmérnök) az Égei-tengeri hangzás nagymestereként (Sultan, Tonedepth, Dj Tarkan és El Greco mellett) vált világ szerte ismertté, védjegyei a szállós atmoszférájú, puha groove-okkal és pad-hangokkal valamint jó adag percussion-el operáló zenék lettek. Aztán valahogy kicsit sok lett ebből a hangzásból (is), így nem csoda, hogy a brancs tagjai mind másfelé tendáltak muzikálisan. V-Sag megőrizte a könnyed dallamosságot, ami mellé éteri vokálokat és pop, downtempo és komolyzenei elemeket társított.
Sorrendben ötödik lemeze ('Colored Concept', 'Fantasy Era', 'Shakespearen Love', Feather') a 'Heartfeels' is számtalan csemegét tartalmaz. A nyitó 'A Place For Everyone' szívmelengető akusztikus gitárszólóval nyit, majd 1:06-nál megérkezik a dob s szépen el kezdünk építkezni az intro-t követően. A puha groove alatt egy string húz ellenállhatatlanul, majd visszatér a gitár, különleges ízt biztosítva a zenének. A 'Mirror' éteri dúdolgatással nyit, olyan, mintha a mediterrán Schiller bontogatná a szárnyait, Yanna Thomas hathatós énekével megtűzdelve. Egyébként abszolút rádióbarát zene, a haladóbb szellemiségű station-ök akár be is vállalhatnák. A 'Foreign days' elején egy hipnotikus loop ismétlődik, majd egy perc környékén megérkezik egy törékeny synth hang illetve ellenpontként egy morgós basszus, később pedig a vonósok segítenek komolyzenei élményt csalni a darabba, sikeresen. A 'Slipping Away'-ben is gitárjátékkal kezdünk tört ütemeken, majd Tareq bársonyos hangja irányítja magára a figyelmünket. A refrénben szépen kikerekedik a lírai mondanivaló hála a string-vokál-basszus groove szimbiózisának. A 'My Sky Is Blue'-ban is előkerülnek és felsírnak a hegedűk, az ebből kikerekedő szimfónikus break kellemes pillanatokat okoz majd mindenkinek. A 'Lost Without You'-ról is csak elismerően tudok nyilatkozni, bár kétségtelen, hogy elég hatásvadász a vokál és a dallamos háttér, de a váltások és modulálások és a szomorkás hangulat miatt izgalmasnak és kiemelkedőnek találjuk majd. A 'Things Got Serious' pont az ellenkezője a 'Lost Without You'-nak. Itt bizony kőkemény alapon sodor a groove egy mesteri hangulatfokozó, de annál egyszerűbb dallamfoszlánnyal karöltve. A 'Cancao Do Mar' egy progressive gyökerekkel bíró Athina Routsi ária-szerű vokál betétjével megbolondított darab, teli perzselő érzelemmel. A címadó 'Heartfeels' kicsit Pryda-s hangulatot hoz, de ezen sem érdemes szőröznünk, hiszen a zongorával megtámogatott himnikus dallam eléggé magával ragad. A 'Perspective Star' is egy kicsit Eric Prydz kománk elektros taktusait és merengős hangképeit idézi, de egy igencsak dögös és visszatérő komolyzenei betéttel (amihez hasonlót Hybrid 'Finished Symphony-jában hallhatunk'). A 'Fire and Rain' pop-rock-os, gitáros darab vegyes vokállal, ami egy kicsit talán túl sok is ilyen formájában. A 'Reminiscent Of You' megsüvegelendő zongoraszólóval nyit majd V-Sag egyre több dallamot csempész a képbe. Tareq imár harmadjára bukkan fel a lemezen, ezúttal az ő darabját, a 'Cold'-ot remixelte Vasilis. Nem rossz, de ismét kicsit pop-os a végeredmény. Az utolsó darab pedig nem más, mint a Cancao Do Mar hosszú verziója.
Összességében ismét egy érdekes album részesei lehetünk. V-Sag helyenként hátrányára, de többnyire előnyére változott. Vékony, de igényes hidat képez a dallamos underground és a minőségi könnyűzene között. Idővel kicsit már elfáradunk az ismert hangok és dallamvezetés hallatán, de nagyon nem tudok kötekedni a lemez anyagával. Az átütő erővel azonban adós maradt a görög "hangmester", így csak egy 7/10-es pontszámot szavazok meg neki.

V-Sag - Heartfeels

Label: The Sound of Everything
Katalógus szám:
TSDI038
Ország: Görögország

Megjelent: 2010. november

Stílus: Downtempo, House

Producer: Vasilis Sagonas


Tracklist:
1. A Place For Everyone (6:48)
2. Mirror (feat. Yanna Thomas) (5:36)
3. Foreign Days (4:59)
4. Slipping Away from Me (feat. Tareq) (3:44)
5. My Sky Is Blue (3:39)
6. Lost Without You (feat. Irene Zerva & Christos Stylianou) (4:38)
7. Things Got Serious (5:13)
8. Cancao Do Mar (feat. Athina Routsi) (6:07)
9. Heartfeels (7:52)
10. Perspective Star (6:12)
11. Fire and Rain (feat. Tareq, Eleni Riga aka Baby Queen and Lefteris Lappas) (3:46)
12. Reminiscent of You (5:16)
13. Cold (V-Sag Remix) (4:06)
14. Cancao Do Mar (feat. Athina Routsi) (Extended Version) (10:37)

Belehallgatós

2010. december 9., csütörtök

Lyrics Of The Moment Vol. 9: Madonna - Frozen


You only see what your eyes want to see
How can life be what you want it to be
You're frozen when your heart's not open
You're so consumed with how much you get
You waste your time with hate and regret
You're frozen when your heart's not open
If I could melt your heart
We'd never be apart
Give yourself to me
You are the key
Now there's no point in placing the blame
And you should know I'd suffer the same
If I lose you, my heart would be broken
Love is a bird, she needs to fly
Let all the hurt inside you die
You're frozen when your heart's not open
If I could melt your heart
We'd never be apart
Give yourself to me
You are the key
You only see what your eyes want to see
How can life be what you want it to be
You're frozen when your heart's not open
If I could melt your heart
We'd never be apart
Give yourself to me
You are the key
If I could melt your heart
We'd never be apart
Give yourself to me
You are the key
If I could melt your heart

2010. december 8., szerda

Eelke Kleijn elhallgatott sztorikat mesél

A rotterdami Eelke Kleijn holland létére nem trance-ben utazik. A 2003-as '4.5 Billion Years' című EP-jével kezdte meg máig tartó diadalmenetét a konvenciók nélkül minőségi elektronika terepén. 2006-ban aztán úgy döntött nem vár másokra a lemezkiadásnál, így saját label-t gründolt Outside The Box Music néven. 2007-ben leszerződött a Global Underground-dal és első LP-je a 'Naturally Artifical' a nagy múltú kiadó bábáskodása mellett jelent meg. Három év elteltével ideje volt már ismét valami frissel és korszakalkotóval előrukkolnia, noha az elmúlt 36 hónapot sem céltalan henyéléssel töltötte, egy raklapnyi saját produkcióval és remixszel örvendeztette meg az értő közönséget.
Az 'Untold stories' az ördögien zseniális 'Ortni'-val kezdi meg az utaztatást. Ez nem más, mint egy modernkori szimfónia sok vonóssal és profi zeneszerzői háttérrel. A 'Violintermezzo' megmarad a komolyzene terepén, csak ezúttal némi törtütem is beszáll a képbe. A hegedűszóló valami eszméletlen atmoszférát kölcsönöz a darabnak, amitől a hideg ráz. Az 'Arpeggiator Stories'-nak a címben említett zenei effekt adja a gerincét. Félelmetes, hogy ez a szerzemény is valósággal egybeforr az előző kettővel. Az 'Arpeggiator Stories Continued' ugyanazt a témát járja körbe 4/4-re helyezve vastag baseline-nal és space-s hatású hangokkal megküldve. A 'Harpy' elég absztrakt motívumot boncolgat baljós hangulat kíséretében. A vége felé beúsztatott kiállásban kozmikus nyugalom lesz úrrá a zaklatottságon. A 'The Lone Ranger' acid-es dallama és húzós basszusa ütős egyveleget alkot, s ezt tovább fokozza a pad a háttérben. Majd egy elektronikus gitár veszi át az irányítást, s ettől olyan '80-as évekbeli space diszkó hatása lesz az egész muzsikának. A 'Nu Gaat Het Los' igencsak morcosan startol, de ez csak átmeneti, mivel a deep hangok finomítanak az érdes textúrán, a kiállásban beköszönő string dallam pedig a legjobbak közé emeli a számot. A 'Sat But No' egy rövid kis interlude, de annál líraibb és dögösebb. A 'Theme For Nosey' disszonáns hangjaival és nyomasztó string-jével hívja fel magára a figyelmet, nem az a tipikus Kleijn-féle atmoszférikus borulás. A 'Gevoelsplaat' Oxia Domino-jához hasonló baseline-nal vesz villámrajtot, majd jönnek az álomszerű hangképek és az öblös hangok ellenpontjaként bontják a sub-ok hegemóniáját. A 'Theme For Spliffy' a Nosey-témától finomabb, légiesebb szerzemény, nem elképzelhetetlen, hogy hamarosan felbukkan valamelyik 'Float Away' epizódban. A 'Compact' az album első olyan zenéje, ahol vendégművész is beköszön, még pedig az edzett house harcostárs Nick Hogendoorn személyében. A 'Compact' vonós sample-je adja a sodrást, amihez egy alaposan megeffektezett szinti fejel rá. A 'Survival Of The Fattest' gurgulázós basszusára egyből felkaptam a fejem, no modnom egy peak time roller-rel van dolgunk. És igen, bár a megérkező lélekemelő melódia hatására sokat szelídül a membrángyilkos szekció. Aztán mégis van új a nap alatt egy eszement nagy acidszóló hozza vissza az energiatöbbletet. A 'Flavour Saver' alatt egy kicsit megpihenünk, mintha Schiller-t hallanám live-ban. A 'Will I love' a korong egyetlen vokálos szerzeménye, ahol Niels Geuzebroek nyújt felejthetőt. Kicsit rock-os, rádióbarát felhangot kap az egész nóta, de azt hiszem ez bocsánatos bűn, mivel Eelke ezzel próbált egy szélesebb közönséghez szólni. A záró 'Bend It Like Bender' kozmikus lebegése méltó módon tesz pontot a kaland végére.
Eelke Kleijn igencsak magasra tette a mércét előző albumával, de az 'Untold Stories'-zal ezt nem hogy tartani tudta, hanem meg is fejelte. Hihetetlenül kidolgozott munkák kaptak itt helyet, a szimfónikus elemekért és a komolyzenei ihletésért külön piros pont jár Mr. Kleijn-nek. Van itt főidős breakbeat, álmodozós prog house, semmibe vesző szférák zenéje, s egy kis vokál parádé a slágerfalóknak. Sokszínűsége és rendkívüli megszólalása miatt 9,5/10-re értékelném. Az év eddigi legjobb produktuma.

Eelke Kleijn - Untold Stories

Label: Manual Music
Katalógus szám: MANCD003
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. november
Stílus: Progressive House, Minimal, Tech House
Producer: Eelke Kleijn

Tracklist:
1. Ortni (3:46)
2. Violintermezzo (2:57)
3. Arpeggiator Stories (1:54)
4. Arpeggiator Stories Continued (4:56)
5. Harpy (5:37)
6. The Lone Ranger (5:32)
7. Nu Gaat Het Los (7:01)
8. Sad But No (1:16)
9. Theme For Nosey (8:24)
10. Gevoelsplaat (7:08)
11. Theme For Spliffy (8:04)
12. Compact (feat. Nick Hogendoorn) (8:37)
13. Survival Of The Fattest (6:14)
14. Flavour Saver (1:40)
15. Will I Love (feat. Niels Geuzebroek) (6:53)
16. Bend It Like Bender (1:30)

Belehallgatós

Lapozgató Vol. 9: Dance Lexikon - Trance

A trance-nek, mint zenei stílusnak, Németország - nevezetesen Frankfurt - a szülőföldje. Janus-arca már születésekor nyilvánvaló volt: a progresszív, kísérletező természetéről ismert Sven Väth éppen Indiából visszatérve került a keleti miszticizmus bűvkörébe. Másrészt az európai acid-house, s annak folytatása, a belga indíttatású new beat ezidőtájt már nagyon lecsengőben volt, egyszóval a tánckultúra újító impulzusokra várt. Indiai hatásokról beszéltem, s e hatásokban már a kezdeteknél tetten érhető az a szerencsétlen tendencia, ahova a progresszívnek indult irányzat mára eljutott/kifulladt. Nevezetesen a nyugati emberek a sarlatánságot és az álmisztika iránti örökös vonzalma s a Goa szelleme mindmáig él és virul, egyre több hívet toborozva magának. Lehet, hogy az egész mozgalom a napsütötte, egykori portugál gyarmat ex-hippijei között autentikus, de az európai nagyvárosok informatikus-elektronikus dzsungeléből a kopár puszta teliholdas misztikájába való menekvés felettébb infantilisnek és anakronisztikusnak hat. A népszerűségi mutatók növekedésével fodított arányban a zenei minőség egyre sekélyesebb.

A bölcső mellett mindenesetre nemcsak a neves frankfurti DJ/komponista, hanem mások is - például a Cosmic Baby - bábáskodtak. A trance legnagyobb művészi sikereit azonban mégsem Németországban, hanem - ahogy már lenni szokott - a brit szigeteken érte el, nevezetesen az Underworld korai - az 1993/94-es, Magyarországon kevésbé ismert Dark & Long - lemezeivel, de nyugodtan említhetnénk a svéd Robert Leiner-t (The Source), vagy a philadelfiai Brian Transeau ezidőtájt készített kompozícióit is. A műfajra jellemző, hogy egy-egy számnak kifejezetten hagyományos zenei struktúrája van: intró, aztán a folyamatba egyre több hangszer kapcsolódik be, a kulmináló pont pedig egyfajta eksztatikus, beavatási élményt ad a hallgatóságnak. (Persze maga a trance szó is másodlagos tudati állapotot, önkívületet jelent Azt a valóság feletti létet, amikor a tételes vallások előtti civilizációk sámánjai a természetfeletti hatalmakkal érintkeztek. A szélesebb körben elterjedt technosámánizmus kifejezés erre a jelenségre is utal...)
A zen a techno -nál lényegesen melódikusabb, atmoszférikusabb - és pontosan azért sokkal könnyebben emészthető, a ritmusok kevésbé feszesek, bpm-ben mérve leggyakrabban 120 és 150 között mozognak. A hatás tagadhatatlanul kozmikus és pszichodelikus, csakhogy - míg a techno örökös megújulásra képes, addig - a trance az elmúlt pár évben önismétlésbe, unalomba fulladt. Jelesebb képviselői más zenei tájakra kalandoztak, hírmondónak pedig Goán kívül más nem maradt!
Persze Goa szerepét se látja mindenki ennyire sötéten, így például a "System 7" vezetője, Steve Hillage sem. Euro-amerikai techno a keleti skálával vegyítve - és fegeteges partyk a pálmafák alatt. Aztán jöttek a vándorló európai DJ-k, DAT -okkal felszerelkezve, majd hangmintákkal hazatértek az öreg kontinensre. Érdekesség, hogy a kifejezetten Goa-partykon a lemezlovasok a DAT -ot mindmáig előnyben részesítik a lemezjátszóval szemben. A közönség pedig - a hatvanas éveket idéző - indiai maskarákba vagy fluoreszkáló, pszichodelikus ruhakölteményekbe bújuk. Az a tény, hogy ezeken a bulikon az LSD népszerűbb az E-nél, szintén hippi időkre utal. A "techno-hippik" pedig olyan beszédes pszeudonevek mögé bújnak, mint Total Eclipse, The Infinity Project, Black Sun, Man With No Name, Hallucinogen (a francia formáció nagy slágerének a címe: LSD), Prana vagy Ayahuasca. a videók és a lemezbemutatók kéi világában is meglehetősen sok az indiai motívum, például a tengerhabokból lótuszülésben kiemelkedő Shiva, meg effélék. Filozófiai programjukat illetően a londoni Dragonfly 1994-es kiadású Order Odonata -jának bookletjéből idéznénk:
"Kétezer év középszerűség és félrevezetés után új EON közelít.
Szubszonikus frekvenciájú földalatti féreg ösztönösen vezet a hang templomaiba, önmagunk mélységei felé. Minden egyes SÁRKÁNYREPÜLÉS (=Dragonfly) kiadás a valóság alsó és felső régióiban navigáló kabalisztikus térkép. A végtelenben nincs semmi kezdet, sem befejezés, csak a JELENként ismert cseppfolyós pillanat. Célunk a frekvenciális és numerikus vibrációk hangszerkezetének a megismerése. HANG-ALKIMIA. A nagy titkok tudásához vezető technológia az idő kereteibe zár. Egyetlen törzsként vonolunk az örökkévalóságba."
Hasonló "bölcseletek" persze a return to the Sources vagy a Trancemaster válogatások bookletjeiben is olvashatók. S végül egy jó tanács: az ismert Trance Europe Express vagy Trance Atlantic válogatások címe senkit ne tévesszen meg, az albumokon - egy-két kivételtől eltekintve - nem trance hallható!

(Forrás: FREEE Magazin, 2007 február, Kömlődi Ferenc)

2010. december 7., kedd

Break In The Clouds 8th Edition

Nagyjából egy hónapja nem volt break mix az oldalon, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy okozzunk némi pezsgést ez ügyben. A 'Break In The Clouds' 8-as része ezúttal is az atmoszférikus break muzsikákat részesíti előnyben, szinte felhőről-felhőre lépdelünk a hallgatása közben. A mix Flashtech Tomi egy hamarosan megjelenő számával a 'Granulated'-del nyit, amire érdemes lesz odafigyelni, hiszen nagyon ott van a szeren. Emellett kiemelném Evave nevét, aki két produkcióval is képviselteti magát az egyvelegben. Egyébként break körökben ismert arcokkal találkozhattok, így Abdomen Burst-tel, East Café-val és a Way Out West-tel. Akinek az eddigi szállósabb részek bejöttek, ezt egyenesen imádni fogja!


Break In The Clouds 8th Edition mixed by Grey

Tracklist:
1. Flashtech - Granulated (Digital Sensation UK)
2. Schodt - Cinematico (Enormous Tunes)
3. Digital Department - Hermes (Underground City Music)
4. M Pravda - Destiny (NM breaks mix) (Sundesire)
5. Evave - Let it free (East Cafe Breaks Free mix) (Digital Sensation UK)
6. Dmitry Bessonov - Sahara (Unearthed Red)
7. Evave - Rain castle (Digital Sensation UK)
8. Soundprank - Drops (A Must Have Records)
9. East Cafe - Come to me (Abdomen Burst Desert mix) (Mistique Music)
10. Way Out West - Anything but you (Album version) (Distinct'ive Records)

A Signum duó csak nekünk, értünk zenél

Nagyon kevés olyan aktív formáció van trance berkekben, amely dacolva a változás állandó szelével talpon maradt, több mint egy évtizeden keresztül. A Ronald Hagen és Pascal Minnaard alkotta Signum azonban ilyen, hiszen 1997-es 'Adaptor EP'-jük óta rendületlenül haladnak előre, s aratnak folyamatosan sikereket. Olyan megaslágereket köszönhetünk a két holland legénynek, mint a 'What Ya Got 4 Me', a 'Coming On Strong', a 'Cura Me', a 'Push Through', a 'Come around again' és a 'Royal Flash'. Remixerként is hihetetlenül aktívak voltak Ron-ék, hiszen a Scooter-től kezdve a Blank & Jones-on át Yves DeRuyter-ig és KayCee-ig egy rakat szenzációs átiratot készítettek, hogy egyedi hangzásukat mások darabjain keresztül is terjeszteni tudják. Végre ennyi évnyi várakozás után úgy döntött a páros, hogy átadnak egy albumra valót magukból nekünk.
Amit előre kell bocsátanom az LP-ből két verzió is létezik, a normál edition, ami 12 gyöngyszemet rejt, míg az a változat, amit én is birtokolok és bemutatok csak 10 zenét tartalmaz extended mixben (lehagyva a 'Cinematical'-t és a 'Gonna Take Time'-ot valamint az 'Ancient World' Orchestral Mix helyett Club mixben dübörög, de azt hiszem ez bocsánatos bűn).
A korong a tavalyi ASOT dupláról már jól ismert flamenco gitárral és perzselő nyári életérzéssel felturbózott 'Riddles in the sand', amit a srácok nem is Signum-ként, hanem Ron Hagen and Pascal M-ként jegyeztek. A 'Shamisan' elég tempósan nyit, de nem kell félnünk, hiszen olyan dallamok következnek, amitől garantáltan libabőrösek leszünk. Továbbra is a tengerparton érezzük magunkat lélekben, ami nem rossz télvíz idején. Az album előhírnökeként kiadott Kate Lousie Smith vokáljával felvértezett 'Liberate' visszafogottan építkezik, a meglepően progressive alapra kellemesen úszik rá a kiállásban a zongora, majd szépen sodródunk tovább a trance farvizén. A másik nagy nevű vendégénekes, aki az LP-n felbukkan nem más, mint Julie Thompson, aki a 'Never be the same'-ben elég tisztességeset domborít, ha már elhívták jammelni. Rövid intro után belevágunk a lecsóba, valódi főidős trancer kerekedik a trackből, ami kiállásában egy csöppet Mason 'You're not alone'-ját idézi fel bennem, de ezt nem érzem bajnak, mivel a 'felhasznált irodalom' az elmúlt év egyik legjobb zenéje véleményem szerint. Az 'Addicted'-et is már régi ismerősként üdvözölhetjük, amin akár le is csekkolhatjuk mennyit változott a trance azóta, amióta ez EP-n megjelent. Szerintem sokat (giccsesebb dallamok, fékezhetetlen tempó) és nem éppen pozitív irányba. Ha már régebbi darabokról beszélek érkezik a 'Coming On Strong' 2010-es verziója, ami a mai trendekhez igazodik alapjait tekintve. A kiállásban aztán megkapjuk az ismert string-et és nyávogós vokálmintát, a fődallam elnyújtva de ott tanyázik a felpörgés után a darabban, ügyes megközelítése a '99-es klasszikusnak. A 'Healesville Sanctuary'-t is ismerheti minden ASOT rajongó, hiszen Armin elég sokat pörgette ezt a gyöngyszemet másrészt ide az ASOT 450-es partira hegesztett intro verzió került fel. Az újnak ható felvezetés után aztán érkezik az angyali kórus, ami mindent visz még mindig, a spirituális érzést keltő dallam pedig az elmúlt évek egyik legmegindítóbb melódiája lett (amihez azért kellett Roger Shah szakértelme is). A 'Beyond this Earth' komolyzenei vénája is megsüvegelendő, valahogy így kell alapanyagként beépíteni a trance zenékbe klasszikus muzsikákat. Bár a fiúknak ebben van tapasztalatuk, hisz a 'Royal Flash' is ügyesen ötvözte a klasszikust a modernnel. A 'Centurion' szintén szimfónikus hatással operál némi supersaw szinti körítéssel megfűszerezve, hasonló minőségben, mint az előző zene. A záró muzsika a Shah-al közös 'Ancient World' kicsit a 'Healesville Sanctuary' és a 'Centurion' ötvözése hangzásvilágot tekintve, de ez sem okoz fennakadást, hiszen annyira szívbe markoló kompozíció, hogy lehetetlen nem beleszeretni első hallgatásra.
Az 'Extended Version'-ök meghallgatása után azt kell mondjam Ron és Pascal igencsak kitettek magukért. Bár Michael Cassette esetében felróttam, hogy kevés a friss zene, itt ez nem ütközik ki annyira látványosan. Zeneileg, dallamilag nagyon egybe van a korong, a klasszikus műrészek beépítése nagy húzás volt a producerek részéről. A Gareth Emery albummal egyetemben ez a korong fej-fej mellett vezeti a trance LP-k ranglistáját nálam, 8/10-es pontszámot érdemel.

Signum - For You (Extended Versions)


Label: Armada Digital
Katalógus szám: ARDI 1900
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. december
Stílus: Trance
Producerek: Ronald Hagen, Pascal Minnaard

Tracklist:
1. Riddles In The Sand (pres by Ron Hagen and Pascal M) (7:07)
2. Shamisan (7:45)
3. Liberate (feat Kate Louise Smith) (7:01)
4. Never Be The Same (ft Julie Thompson) (8:28)
5. Addicted (8:56)
6. Coming On Strong 2010 (9:10)
7. Healesville Sanctuary (ft Roger Shah) (ASOT 450 Extended Intro Mix) (7:42)
8. Beyond This Earth (7:55)
9. Centurion (8:26)
10. Ancient World (ft Roger Shah) (6:28)

Belehallgatós

2010. december 6., hétfő

Kazettás Misi megmutatja, hogy mit is tud

Kazettás Misi azaz valódi nevén a Michael Cassette duó (Erkka Henrikki Lempiäinen & Matti Tapio Heininen) a napokban jelentette meg debütáló albumát, a 'Temporarity'-t. Az MC alteregót 2007-ben keltették életre, első nagy dobásukat a Zeppelin/David EP-t az Anjunabeats progressive allabelén az Anjunadeep-en jegyezték. A két finn pernahajder áll egyébként az Anjunadeep másik húzóneve a Komytea mögött is, de a két moniker szinte szöges ellentéte egymásnak: Michael Cassette a bohém, múltba révedő, érzékeny ember, Komytea pedig a rideg technokrata.
A nyitó 'My name is Michael Cassette' torzított arpeggio dallammal és morse-hangokkal nyit, majd Komytea-s alapokon, a 80-as évekből ismerős hangzással haladunk előre. Igazi kezdő zene, amelyre azért nem panaszkodhatunk, hiszen van benne pár váratlan húzás, moduláció. A 'Shadow's movement'-et szerintem nem igazán kell bemutatnom, hiszen megjelenésekor (2008-ban) szinte a csapból is ez folyt. Nem csoda igazi főidős progressive darab, ami mélázós melódiával nyit, majd érkezik a puha dob egy analóg groove-val karöltve. A kiállás nincsen túlbonyolítva egy fülbemászó dallam viszi tovább a dal vezérszálát. A 'Crockett's Theme' a személyes kedvencem, nem csoda, hiszen eredeti megjelenése (1986 - Jan Hammer) óta millió remixet ért meg (pl: Roger Shah, Trance Atlantic Air Waves), de biztosan állíthatom, hogy a Cassette-verzió a best. Mérsékelten tempós, de harapós groove, filterezett szintiszőnyeg, a fődallam preset-je pedig próbál az eredeti műhöz hasonlítani. Briliáns. A 'Through the windows' egy életvidám, pozitív energiát muzsika egy mérsékelt férfi vokállal feltuningolva a szokásos MC-elemeket felvonultatva. A 'Magenta Sunset' 2009-es év egyik nagy progressive húzása volt, nem csodálom, hogy ide is felkerült. Tömör gyönyör öt percben, ahol minden rendben van. A sorban a 'Ghost in the machine' következik, ami az album előfutára volt. Az ismert texturák térnek vissza, csak más dallammal. A 'Pangaea' némi afro behatással bír a vokál szekcióban, egyébként nem sok izgalmat tartogat a számunkra. A 'Nevermore' eléggé lassan indul be, majd egy popos vokál próbál gerincet adni a dalnak. Talán túlságosan is lájtos lett ez a megközelítés szerintem. A 'Kilimanjaro' már első taktusaiban a fekete kontinens hangját idézi fel, majd ismét progressive groove-ok hátán utazunk, ismét visszarázódunk a helyes útra. A 'Carpe diem' egy aprócska mosolyt csal a szánk szélére pozitív dallamával. Ez a track ajánlható terápiás jelleggel, s külön öröm, hogy nemcsak a borongós témák kaptak itt helyet. A 'Zeppelin' kicsit olyan, mint a 'Carpe diem' a melódiát tekintve, csak pörgősebb alapokon némi supersaw-hangzással tuningolva. A záró 'Funeralia - Farewell to David' a korong egyetlen lassú szerzeménye. Szerintem ez a darab tökéletesen megállná a helyét utazásról szóló dokumentumfilmek aláfestő zenéjeként. A groove Schiller-t idézi, a dallamvilág pedig a francia szintigurut Jean Michel Jarre-t.
Összességében nem rossz ez az album, de némi fenntartással kell kezeljük. Egyrészt, ami minden zenerajongó rémálma, hogy csupa régebbről ismert darabot kap album formátumba csomagolva itt is közrejátszik. Legalább a beválogatott zenék 60 százalékát ismertem korábbról. A srácok az új zenékkel pedig nem igazán alkotnak maradandót. Másrészt a hangzás is túl homogénre sikeredett, ezen még gyúrhattak volna egy picit. Amúgy technikailag és hangzáskivitelezés szempontjából rendben van a cucc, de a felsoroltak és a néhol érezhető ötletszegénység miatt csak 6,5/10-re értékelném.

Michael Cassette - Temporarity

Label: Anjunadeep
Katalógus szám: ANJCD020

Ország: Egyesült Királyság

Megjelent: 2010. november

Stílus: Progressive House, Electro, Synth-pop

Producer: Erkka Henrikki Lempiäinen & Matti Tapio Heininen


Tracklist:
1. My Name Is Michael Cassette (5:27)
2. Shadows Movement (8:01)
3. Crockett's Theme (7:06)
4. Through The Windows (4:49)
5. Magenta Sunset (5:09)
6. Ghost In The Machine (7:55)
7. Pangea (6:58)
8. Nevermore (4:49)
9. Kilimanjaro (4:32)
10. Carpe Diem (5:05)
11. Zeppelin (8:34)
12. Funeralia - Farewell To David (10:10)

Belehallgatós

Ilya Mosolov: „A legfőbb dolog amit rólam tudni kell, az a zeném”

A samarai Ilya Mosolovra teljesen véletlenül figyeltem fel. Éppen zenét gyűjtögettem prog break mixsorozatunkhoz a 'Break in the clouds'-hoz, amikor Arko súgott nekem msn-en: „az Ilya Mosolov-életművet mindenképp csekkold le a promodj.ru-n, zseniális, amit művel ez a srác.” Mivel Arko ízlésében csukott szemmel is megbízom már klikkeltem is és azt kell, hogy mondjam az elmúlt időszak legjobb zenéit és mixeit találtam meg Ilya profiljában. Elképesztően tehetséges srác, akinek olyan kiadóknál jelentek meg zenéi eddig, mint az Electrofly, Cold Busted és a Mistique Music. Persze ennek ellenére még (el)ismertebb szeretne lenni, ebben némileg akadályozza, hogy nem az a tipikus sztár dj alkat, magáról ugyanis csak a legszükségesebb információkat adja ki, nem beszél mellé, nem nyom végeláthatatlan PR dumát, hogy haknilehetőséghez jusson. De azt hiszem ez az alábbi miniinterjúból nektek is le fog jönni.

DeepZone: Először is mit kell tudnunk rólad úgy általában? Viszonylag új arcnak számítasz a szcénában. Hogyan tudnád bemutatni a hangzásodat és zenei érdeklődésed pár mondatban?
Ilya: A legfőbb dolog, amit tudnotok kell rólam az a zeném, mivel az többet mond el rólam, mint amennyit én tudok magamról, de tényleg. A hangzásom atmoszférikus illetve progressive elektronikus zene egy jó adag vidámsággal, napfénnyel és nyári érzéssel.

DZ: Mikor döntötted el, hogy belevágsz a producerkedésbe? Miért épp a prog/break sound-ot választottad?
Ilya: Mindenek előtt a progressive breakbeat a kedvencem, de nem csak ebben a hangzásban utazom. Természetesen nu skool breaks-szel és big beat-tel kezdtem 2002-ben, később a chill out és progressive house került a képbe, majd 2006 környékén a progressive break, mint az érzelmek, a dögös dance ritmusok és break ütemek egyvelege.

DZ: Mesélj arról, miként épül fel egy Ilya Mosolov produkció! Milyen hardware-t/software-t használsz a zenéid készítésekor?
Ilya: Ez mindig eltérő a különböző stílusok miatt. Például house zene esetében a ritmus szekció megírásával kezdek, néha breakbeat-nél is, de van, hogy a bassline és a synth riff készül el előbb. Chill out produkcióimnál mindig a zongora és pad az első. A zenék írásához csak software-t használok, főleg FL Studio-t, ACID-et és még néhányat, na és persze egy rakat VST szintit.

DZ: Oroszország mindig is az elektronikus tánczene egyik bázisa volt. Miként változtak felétek a dolgok az elmúlt pár évben?
Ilya: Bocs, de én nem hinném, hogy Oroszország mindig az elektronikus zene bázisa lett volna. Az igazi elektronikus zene nálunk a '90-es vége felé született meg. De persze ott volt néhány orosz filmzene, amit Alexander Zatsepin írt a kora '80-as években, amiben olyan futurisztikus szintik voltak, mint a mini Moog, de ez egy teljesen más tészta. Az elmúlt években azonban az orosz elektronikus szcéna tényleg felfejlődött, és most már mindenki a saját fülével hallhatja a végeredményt.

DZ: Ha egy kis jóslásba bocsátkozunk, mire számíthatunk tőled 2011-ben? Mit gondolsz, melyik stílus dominálja majd a klubokat jövőre?
Ilya: Nem tudom mire számíthattok tőlem, hiszen mindig változom, de próbálok még több érzelmet közvetíteni a zenéimen keresztül 2011-ben, s szeretném elindítani a drum and bass projectemet is végre. Azt hiszem a fő irányzat a klubokban jövőre a progressive trance és techno lesz.

DZ: Milyen jövőbeli céljaid vannak, amiket szeretnél elérni?
Ilya: A legfőbb célom zenei téren, hogy elismert zenész legyek és egy remek érzelmes albumot készítsek, s talán, hogy a világot egy kicsit világosabbá, nyitottabbá tegyem a muzsikámon keresztül. A magánéletemben próbálom megtalálni életem szerelmét, szeretnék keményen dolgozni, hogy házat és hajót tudjak venni magamnak. Köszi az interjút és mindenkinek kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok!

2010. december 4., szombat

Lapozgató Vol. 8.: House Classic Party (2008. október 23.)

Underworld, BBE, Roman Flugen, Aurora, Emanuel Top, és sokan mások is ott lesznek az október 25.-i bulin bakelit- vagy CD formájában. A Dokk Progression különleges buliján ugyanis Budai, Tommyboy, Slam Jr. és Cartman csak is legendás house-klasszkusokat játszanak egész éjjel! Aki ezt kihagyja, az vagy nem tudja, mi a jó, vagy süket, és nem hallott a buliról. Mi biztosan ott leszünk, épp ezért beszélgettünk is a DJ-kkel egy kicsit.

— flyerz: Szerintetek miért van szükség " Classic" bulikra, miért szereti a közönség?
— Tommyboy: Szeretnek az emberek visszaemlékezni egy-egy kiemelkedő bulira, zenére. Ilyenkor ezt megtehetik.
— Slam Jr:
Egyetértek, az emberek szeretnek emlékezni a régi bulik hangulatára. Na és sok zene sokkal komolyabb volt akkor, mint a mostaniak.
— Budai: Én igazából annak vagyok a híve, hogy bármikor játszon a DJ "klasszikot", ha akar, és úgy érzi, hogy ezzel pluszt tud adni egy bulin. Persze a full-klasszik buli is jó egyszer-kétszer egy évben, mert visszaadja egy kis időre azokat az emlékeket, melyek azokhoz a zenékhez kapcsolódnak, amiket egykoron játszottunk.
— Cartman:
Úgy gondolom, hogy évente egyszer mindenkinek jól esik kicsit nosztalgiázni. Mindenkinek vannak megunhatatlan régi nagy kedvencei, közönség és DJ-k részéről is.

— flyerz: Melyik a legrégebbi lemezetek?
— Tommyboy: Nehéz lenne megtalálni a legrégebbit a 10 ezer darabos gyűjteményemből, de amit legelőször vásároltam, az egy hetvenes évekbeli Marvin Gaye-lemez volt.
— Slam Jr: Egy első kiadású Omega-lemez, a 'Tízezer lépés' a legrégebbi lemezem. Karcmentes állapotban van most is.
— Budai:
Sok régi darab van, amihez emlékek kötnek. Amit sokszor előveszek, az a Mory Kante: Yeke Yeke (Hardfloor Vocal Mix). Ennek valahogy olyan a hangzása, amit teljesen jól be lehet mixelni az aktuális zenék közé, teljesen megállja a helyét.
— Cartman:
Franky Wally & The Four Season 'Oh What A Night (Extended mix)'. 1964-es, eredeti amerikai kiadás. Bolhapiacon vettem 30 forintért.

— flyerz: Hogyan készültök erre a Classic bulira, mi alapján válogatjátok ki az oda szánt zenéket?
— Tommyboy: A több százórányi klasszikus kedvencből nem könnyű egy kétórás szettet összerakni. Ott a helyszínen döntöm el, hogy mit fogok játszani.
— Slam Jr: Úgy készülök rá, hogy megpróbálok mindig mást vinni, mint amit az előző klasszik bulikon játszottam.
— Budai: Szinte lehetetlen készülni rá, hiszen annyi zene van. amit lehetne játszani, és csak két óránk van rá. Úgyhogy amennyi zenét csak tudok, annyit elviszek, aztán a buliban majd úgyis adja magát, hogy mit használjak a kollekcióból.
Cartman: Főleg olyan zenéket fogok játszani, amelyekhez rengeteg kellemes emlék fűződik. Classic buli esetében nem az okoz fejfájást, hogy mit játszanak, hanem, hogy mit hagyjak ki.

— flyerz: Melyik az a három lemez amit biztosan lejátszotok október 25.-én?
— Tommyboy: Disco Elements Vol4, Mr Fingers: Can You Feel it, Roman Flugen: Altes testament.
— Slam Jr:
BBE: Flash, a Welcome To The Club, és az Underworldtől valamit.
— Budai: Mory Kante: Yeke Yeke (Hardfloor Dub), Emanuel Top: Acid Phase, Richie Hawtin: Minus Orange.
— Cartman:
Aurora: Dreaming, Loco Dice: Phat Dope Shit, Matthew Dekay: Space Mountain Tablet.

— flyerz: Ha ti szerveznézek ezt a partyt, és a világ bármelyi
k DJ-jét meghívhatnátok, kit választanátok?
— Tommyboy: Danny Tenaglia, Francois Kevorkian, Larry Levan.
Slam Jr: Jutasit, mert szerintem ő volt a legelső, aki elkezdte játszani ezt a fajta zenét.
— Budai:
Egy Sven Väth & Carl Cox classic nagy időutazás lenne, az biztos! Na és egy Emmanuel Top Live! Elég durva lenne, azt hiszem! Emlékszem, hogy szóltak azok a lemezek.
— Cartman: Zsíros Zolit. Ő egy debreceni techno-DJ. A legendás polgári Aréna rezidense volt, és ott, az ő játékát hallva kattantam rá az elektronikus zenére.

(forrás: flyerz, 2008. 10. 23)