2011. március 31., csütörtök

Gareth Emery: Remixek formájában újragyúlt az északi fény

Azt hiszem a tavalyi trance felhozatalból Gareth Emery-t dícsértem leginkább szerzői albuma kapcsán, hiszen a 'Northern lights'-szal tényleg letett valamit az asztalra. Mint ahogy az lenni szokott az aktuális trendeknek megfelelően egy remixed edition is készült 'Re-Lit' alcímmel az LP szerzeményeiből.
A nyitó 'Arrival'-t Ashley Wallbridge vállalta be és egyből magasra is tette munkájával a lécet. Egy libabőröztető intro után jön a dallam, ami még karakteresebb, mint volt az original-ban. Az 'El segundo'-val napjaink fiatal reménysége Arty birkózott egy jó ízűt. Őt már nem tudom annyira dícsérni, hiszen a sablon dolgaival hozakodott elő, igaz egy lezsibbadós, zongorás-nagyzenekari breakdown-nal némi életjelet is adott magáról. A 'Stars'-ra house producer jelentkezett be, nevezetesen Hardwell. Az úriember mostanság kezd egyre nagyobb nevet szerezni magával, ez nem is csoda, hiszen Tiesto papa spanja. Maga a remixe tökéletesen hozza az általa képviselt lagymatag house hangzásvilágot, egy iszonyat elnyújtott felpörgetéssel, sípoló-vinnyogó effektekkel spékelve. Nekem nem asztalom. A 'Full tilt' személyes kedvencem volt, így nem csoda hogy itt sokat is vártam Beltek-től. Ő nem is hagyott kételyeket a tehetségét illetően egy hasító baseline-ra építve szépen tolta rá az eredeti motívumokat. A 'Too dark tonight'-ot JOC túrbózta fel. Sajnos nem tudott magából kivetkőzni, a végeredmény egy közepes uplifting átirat lett. A 'Citadel'-t is bírtam, de Super8 és Tab nem helyezte egy másik szintre a track-et, mert a Ctrl C+Ctrl V alapjaik és synth-preset-jeik miatt elhalványul a fő mondanivaló. Az 'I will be the same'-re Dennis Sheperd tartott igényt. Már az elején körvonalazódik, hogy ambivalens érzéseket generáló átiratról van szó. A baseline nekem mosolyt csal az arcomra, amúgy van pár kihagyható effekt és hang, de jó meglátásokba is belefutunk. A 'Global'-t Jordan Stuckley tech trance-esítette. Nekem embertelen gyors a tempó, illetve nem sok hozzáadott fantáziával találkoztam a hallgatása során. Az 'Into the light'-ot a honfitárs Lange rendezgette át, igaz tőle csak egy remix edit-re futotta. Sajna a munkásságát tekintve Stuart egy lejtőn alján van éppen, de a remake-t szépen összerakta. Pumpál is, dallamos és az érzelem sem hiányzik belőle. A 'Fight the sunrise' a nagy műanyag gyáros Daniel Kandi-nál landolt. Talán nem meglepő, hogy ő nem is lépett túl saját árnyékán és az évek óta egy zsákutcában köröző plucked hangzásán. Jó, jó, de már legalább 125-ször hallottam tőle. És akkor a többiekről még nem is szóltam. A 'Sanctuary' átszervezése Giuseppe Ottaviani reszortja lett. GO nálam egy kutya Kandi-val, nem tud változni, megragad egy szinten, amit konstansan hoz, de se többet, se kevesebbet. Itt is jön a tipikus dob+basszus kombójával és szinti itt-szinti ott attitűdjével. A záró 'All is now' Jorn Van Deyhoven remixében úgy hat, mintha egy régebbi Thrillseekers produkciót fülelnék, csak 3-4 BPM-mel gyorsabban. Átlagos munka ez is.
Összességében szerintem az album anyaga eredetiben sokkal nagyobbat szólt, mint remixek formájában. Egy kicsit bátrabban és szélesebb körből merítve kellett volna a megbízásokat kiosztani, ennek megfelelően a végeredmény is változatosabb lett volna. Így egy közepes diszk, sok tucat uplifting megoldással. A pár jó pillanat ellenére 6,5/10-et kap tőlem.

Gareth Emery - Northern lights Re-Lit

Label: Garuda
Katalógus szám: GARUDACD003D
Megjelent: 2011. március 18.
Stílus: Trance
Original producer: Gareth Emery

Tracklist:
1. Arrival (Ashley Wallbridge Intro mix) (6:21)
2. El segundo (Arty Remix) (8:08)
3. Stars (Hardwell remix) (6:48)
4. Full tilt (Baltek Remix) (7:08)
5. Too dark tonight (John O'Callaghan remix) (7:18)
6. Citadel (Super8 and Tab Remix) (6:49)
7. I will be the same (Dennis Sheperd Remix) (6:51)
8. Global (Jordan Suckley Remix) (7:11)
9. Into the light (Lange Remix Edit) (3:32)
10. Fight the sunrise (Daniel Kandi Remix Edit) (4:17)
11. Sanctuary (Giuseppe Ottaviani Remix) (7:24)
12. All is now (Jorn Van Deynhoven Remix) (9:02)

Belehallgatós

Lyrics Of The Moment Vol. 37: Artful Dodger - Please Don't Turn Me On (Official Video)



Mmm-hmm
I mean it (I mean it)
Don't say it, babe (don't say it, babe)
Hear me now now
Said ah, please don't turn me on
No, no listen, listen
Baby, won't you keep your distance
You're getting too close to me
I've been feeling my resistance
Melting away
But she said she wouldn't mind
If I spent a little time
Said you were a friend of mine
She could trust me out of sight

Now two bottles later on
And I think I stayed too long
I forget where I belong
Saying please don't turn me on

It's getting late I know I should be gone
Don't push me 'cos I'm not that strong (no, no, no, no)
You can never make it right from wrong (no, no, no, no)
Please don't touch me there
Stop playing with my mind it's not fair
When you know I've got another who cares
And she's waiting for me somewhere out there, yeah

Don't say my love is too familiar (aaww)
'Cos she's everything to me
Don't say what she don't know won't kill her (ooh)
I'm playing away
Put your hands where I can see
Baby, you know what I mean
'Cos you're looking good to me
And you know I feel the heat
As you button up your dress
And I wake up in your bed
With a head full of regrets
Saying please don't turn me on

It's getting late I know I should be gone
Don't push me 'cos I'm not that strong (no, no, no, no)
You can never make it right from wrong (no, no, no, no)
Please don't touch me there
Stop playing with my mind it's not fair
When you know I've got another who cares
And she's waiting for me somewhere out there, yeah

Don't want to lose the love I have
'Cos once it's gone can't take it back
You know that I want to
Don't matter what I hear you say
I see the look that's in your eyes (no, no)
Please don't turn me on

It's getting late I know I should be gone (I should be gone)
Don't push me 'cos I'm not (I'm not) that strong
(I'm not that strong, baby)
You can never make it right from wrong (and oh)
Please don't touch me there
Stop playing with my mind it's not fair (oh no)
When you know I've got another who cares
(She cares about me)
And she's waiting for me (and she loves me)
Somewhere out there (and she needs me)

Please don't turn me on
It's getting late I know I should be gone
(You know I should be gone)
Don't push me 'cos I'm not that strong
(I'm not that strong)
You can never make it right from wrong (from wrong)
Please don't touch me there (touch me there)
Stop playing with my mind it's not fair

2011. március 30., szerda

Zeneajánló: Guy J - Azimuth/Heliscope Remixes

Guy J - Azimuth/Heliscope EP Remixes [Bedrock Records]
Hamarosan a boltok polcaira kerül napjaink legizgalmasabb tech-house producerének Guy J-nek legfrissebb szerzői albuma a '1000 Words'. Addig is, hogy ne rágjuk le tövig a körmeinket az izgatott várakozásban. Előételként kapunk tőle és a Bedrock-tól egy igencsak combos EP-t, ami két korábban már kijött zenéjének a remake-jét ('Easy as can be, Heliscope') és egy abszolút newcomer track-et ('Azimuth') tartalmaz.
Pont ezzel az utóbbival kezdjük meg az utazást pörgős tech-house zenék világában. Némi plüttyögés, klimpírozás után olyan másfél perc körül megérkezik egy Coldharbour hatású morgás, ami végigkísér utunkon. Az amúgy sem gyenge hatásfokra ráerősítünk pár koszosabb hatású effekttel. Ezt a darabot még tuti, hogy sokat halljuk majd bulikban.
Az 'Easy as can be' finomságával hívta fel a figyelmet anno. Nos mivel Tom Middleton sem az agyatlan zúzás megszállottja, így már előre tippelhetünk a remix hangvételével kapcsolatban. Nagyon kellemes deep house miliőbe csöppenünk, simogató basszussal és lélekmelengető string-ekkel, s egy mindent vivő kiállással.
A végére marad az aprítás. A 'Heliscope' eredetiben is igazi főidős műnek számított, erősen szuggesztív groove-okkal és tüdőszaggató basszusokkal (anno a 'Float Away'-ben is leteszteltem, hogy mire képes). Az átiratot készítő Egbert se sokat finomkodott, s még feszesebbre vette a figurát. A tech alapokra ügyesen ráhegesztette az eredetiből átvett fő motívumokat, a végeredmény pedig önmagáért beszél. Tetszetős EP-vel vezeti fel Guy J friss LP-jét, 8,5/10-et kap most ezért tőlem.

Guy J - Azimuth/Heliscope EP Remixes

Label: Bedrock Records
Katalógus szám: BED95R
Megjelent: 2011. március 28.
Stílus: Tech house
Producer: Guy Judah

Tracklist:
1. Azimuth (9:22)
2. Easy As Can Be (Tom Middleton Liquitech Mix) (8:19)
3. Heliscope (Egbert Remix) (8:22)

2011. március 28., hétfő

Zeneajánló: Mobilize - Moment Of Peace (Remixed)

Mobilize - Moment Of Peace (Remixed) [Particles]
A szibériai sztyepp progressive hőse Ilya Pinyasov egy igazán combos 'remixed' EP-vel jelentkezik. A 'Moment Of Peace' original-ja egy közel 14 perces, deep-prog house szörnyeteg, ami tökéletesen hozza az Exoplanet-től már megszokott csavarós megoldásokat, komplex atmoszférákkal és mesterien kidolgozott ritmusszekcióval. A felvezetés nekem egy csöppet hosszúnak tűnik, de a kiállásban érkező delay-ezett zongoraszólam meggyőz, hogy megérte kivárni az ezt megelőző ringatózást. Max Demand aka Baksa Zsolt egy vérbeli partibombát kreált az eredeti alapanyagból, átevezve a tech-house farvizére. A kiállás itt is mindent visz a morgós basszussal és a megszaladó dallamokkal. És a katarzis még csak itt következik. Abdomen Burst úgy nézett ki látott fantáziát abban, hogy dubstep alapokra hegessze rá az original mű emlékezetes momentumait. Furcsa, - mert nem igazán lehet rá táncolni - de nagyon is működőképes, ahogy a törtütemek és a sub-ok dolgoznak a string alatt. Közben a zongora se maradhat el, s a helyenként beköszönő elnyújtott FX-hanggal teleportálunk egy másik dimenzióba. Már emiatt az egy verzió miatt is érdemes az EP-t beszerezni, de a másik két darab is a maga műfajában hozza a maximumot, 8,5/10-et simán megérdemel!

Mobilize - Moment Of Peace (Remixed)

Label: Particles
Katalógus szám: PSI1109
Megjelent: 2011. március
Stílus: Progressive house
Producer: Ilya Pinyasov

Tracklist:
1. Moment Of Peace (Abdomen Burst Deepstep remix) (6:09)
2. Moment Of Peace (Max Demand remix) (6:53)
3. Moment Of Peace (Original mix) (13:56)





2011. március 27., vasárnap

Exoplanet mélyen megérint debütáló albumával

Az idei évben már jó pár albumot volt szerencsém bemutatni, viszont eddig sajna elég középszerű produktumokkal rukkoltak elő a producerek. Éppen ezért is dörzsöltem már jó előre a markomat, mivel tudtam, hogy hamarosan érkezik az általam nagyra tartott holland Exoplanet aka Oscar van der Knaap első szerzői lemeze a Proton gondozásában. Exoplanet korábbi érdemeit különösebben nem részletezném, hiszen tavaly év végén készült vele egy elég átfogó interjú, amiben ezek benne foglaltatnak. Legyen elég annyi, hogy MiraculuM és jómagam is elég rendesen support-oljuk az alkotásait podcast-jaikban. S igen, szándékosan írom, hogy alkotásait, mivel amit kiad a kezei közül nemcsak szimpla hangok egymásra pakolva, hanem hangulatok, érzések, sokszor elvont, filozófiai tartalommal bírnak. Ennek tükrében már egyetlen taktus meghallgatása nélkül is tudtam végre valami igazán csúcs szuper matériával fogom kényeztetni a hallójárataimat.
A nyitó 'Our glass lake' egy rövid intro után igazi szétszórt ritmusokkal kezdi meg a masírozást. A monotonitást szépen megbontja a string-re agresszíven tapadó deep-es effektezés. Ebben az egy zenében több ötletesség van, mint másoknak egy egész albumán. A 'The world has changed while you were sleeping' álmoskás bevezetője madárcsicsergéssel fűszerezve olyan, mint ha épp lemennénk alfába: semmi sem zavarja a belső nyugalmat, csak mi magunk vagyunk a gondolatainkkal, álomképeinkkel. Aztán szépen beköszön a szokásos puha lábdob, utaztatós basszus kombó és megkezdődik a deep-prog utazás Exoplanet-módra. A 'Wonderful decay' melankolikusan nyit, majd egy bekúszó, alattomosan sunyi basszus veszi hátára a kompozíciót. A morcos búgást egy éteri szintifutam és a mélyből induló hangok kollázsa ellenpontozza tökéletesen. Az 'Even impermanence is transient' a táncosabb fajtából való, mely 'outer space' érzéssel társul. Nagyon elgondolkodtató, és egyben sodró darab. A 'Your sorrow is my despair' is ugyanezen az ösvényen marad, szépen adagolva a minőségi hozzátevőket. Olyan túlhajtás nélküli dallamokat kapunk, ami képes hallgatás közben állandó libabőr képzésre. A 'The fountain' Az album nyitányára utal vissza, glitchy alapjaival. A kiállásban beköszönő szívfacsaró klarinétszóló! és párbeszédfoszlány olyan, mintha azt egy film szerelmes jelentéből kölcsönözték volna. A 'Paper in the wind' gyorsan visszaállít bennünket a feszesebb, prog-osabb ösvényre. Persze itt se számítsunk féktelen tempóra, csak maga a struktúra olyan, hogy dj-szettekbe is könnyebben beépíthető. Ezzel tuti lehet majd hergelni a közönséget! A 'The periphery of unity' keményen ráhúzza a deep sound-ra a dubstep! alapokat, amitől pisloghatunk is rendesen, ha nem tudnánk, hogy Oscar már korábban is sikerrel alkalmazta ezt a trükköt ('Fenomeen' című számában konkrétan). Szerencsére nem a vartyógós basszussal operáló válfaja bontakozik ki napjaink trendi stílusirányzatának, hanem az igényesebb, utaztatós típusa. A 'Last antagonist' az utolsó ellenlábas, ha a címet szó szerint lefordítjuk. Jelzem újabb meglepi következik: epikus d'n'b darabról van szó! Zseni ez az ürge. A 'Sheperd of consiousness' már korábban az album előfutáraként megjelent single formátumban egy zseniálisan kivitelezett Moonbeam remix társaságában. Aki nem ismerné: ez is táncosabb prog, meseszép melódiával.
Összességében tökéletesen azt kaptam, amire számítottam, azaz végig izgalomban tartó elektronikát, ami magába olvasztja a deep, a prog, az ambient, a glitch, a dubstep, a d'n'b elemeit. Tuti, hogy még vagy százszor meg fogom hallgatni, mert sok albummal ellentétben ennek hosszú távú értéke van. Maximális pontszám, 10/10! Kérdés?

Exoplanet - Nothing Divides Us Here

Label: Proton
Katalógus szám: PROTON0145
Megjelent: 2011. március 22.
Stílus: Downtempo, Electronica, Deep house, Progressive house
Producer: Oscar van der Knaap

Tracklist:
1. Our glass lake (8:09)
2. The world has changed while you were sleeping (7:56)
3. Wonderful decay (6:36)
4. Even Impermanence Is Transient (9:43)
5. Your Sorrow Is My Despair (9:23)
6. The Fountain (6:23)
7. Paper In The Wind (8:38)
8. The Periphery Of Unity (7:33)
9. Last antagonist (5:09)
10. Sheperd of consciousness (10:18)

2011. március 26., szombat

Lyrics Of The Moment Vol. 36: Madonna - Ray of Light (Chill Out Mix)



Verse:
Zephyr in the sky at night I wonder
Do my tears of mourning sink beneath the sun
She's got herself a universe gone quickly
For the call of thunder threatens everyone

Chorus:

And I feel like I just got home
And I feel
And I feel like I just got home
And I feel

Faster than the speeding light she's flying
Trying to remember where it all began
She's got herself a little piece of heaven
Waiting for the time when Earth shall be as one

(chorus)

Quicker than a ray of light
Quicker than a ray of light
Quicker than a ray of light

(verse)

And I feel
Quicker than a ray of light
Then gone for
Someone else shall be there
Through the endless years

She's got herself a universe
She's got herself a universe
She's got herself a universe

And I feel

Quicker than a ray of light she's flying
Quicker than a ray of light I'm flying

Zeneajánló: Quardo Rossi - Atmosphere Wood EP

Quardo Rossi - Atmosphere wood EP (Aeternum Digital)
A mai ajánlónk nem jöhetett volna létre, ha Miraculum barátom nem böngészne néhány irányadó youtube csatornát. Ezek közül az egyiken bukkant egy igazi gyöngyszemre, ami méltán esélyes lesz majd az év végén az esztendő legjobb alkotása címre. Ki is az a Quardo Rossi? Ez egy igazi fejtörő, hiszen én speciel semmit nem hallottam és találtam róla, viszont ezentúl tuti, hogy odafigyelek a munkásságára. Az 'Atmosphere wood' eredetije egy igazi barangolós, felfedezős zene, ami folyamatosan változik, s melankolikus szintijeivel végig magára irányítja a figyelmünket. A dallam annyira összetett, hogy egyszerűen képtelen vagyok ráunni. A kiállásban jön az igazi katarzis, utalva a címre patakcsobogás és madárcsicsergés kezdődik, mintha egy erdőben bolyongnánk és egy tisztáshoz jutottunk volna. A legnagyobb az egészben, hogy Quardo itt még csavar egyet a főmelódián, zseni ez az ürge, na. A vOda remix kicsit tánctér orientáltabban tálalja az eredeti gyöngyszemet, jóval kevesebb emócióval és több technikai elemmel, fémes illetve elektrós hanggal. Az 'Everest' sem okoz csalódást, bár itt kicsit késleltetve van az eufória. Végigvárva azonban a felvezetést egy repetitív, s egyben szuggesztív riff csendül fej, majd egy igencsak brutális hangkollázs kezdi meg a munkát. Az állam még mindig keresem. Az 'Elbrus' a legkísérletezősebb szám az EP-ről, ami már kőkeményen tech vizeken evez. A dallamok azonban kicsit színezik a képet, s kontrasztot képeznek a puha dobokkal és morgós basszussal.
Összességében ezt a kiadványt mindenkinek fokozottan ajánlom, hiszen rendkívül sokrétű és minőségi. Ez egy nagyon erős 10/10-es EP!

Quardo Rossi - Atmosphere Wood EP

Label: Aeternum Digital
Katalógus szám: AD031
Megjelent: 2011. február 24.
Stílus: Tech house
Producer: Quardo Rossi

Tracklist:
1. Atmosphere wood (Original mix) (7:23)
2. Atmosphere wood (vOda remix) (8:13)
3. Everest (7:07)
4. Elbrus (7:18)



Megvásárlós

Scott Bond: DJ, Co-promoter és producer egyben

Nehezen sikerült elkapni az Eastern Exprosure estélyén, hogy meséljen egy kicsit magáról és klubjáról, ugyanis bulis kedvében volt, hogy csak pár percig tudott ülni az asztal mellett utána már ment is a többiek játékát hallgatni. Mint sokan mások a hazai és nemzetközi zenei életben, ő sem egy egyszerű DJ, aki hétvégenként keresi a kenyerét. Ő az, aki a DJ fellépések mellett a híres gatecrasher rezidense és co-promotere. Egyébként zenét is szokott írni meg sokminden mást is csinál, de matematikai számításokkal kimutathatatlan, hogy a napi 24 órából hogy is csinál 32 vagy több órát.

Freee: Mikor és hogy kezdődött a kapcsolatod a lemezjátszókkal?
Scott Bond: 12 éve. 17 éves voltam, rendszeresen jártam bulikra. A nagy rave-ek és az acid partik korszaka volt akkor Aangilában. Elkezdtem lemezeket vásárolni, ami felőrölte az összes pénzem. Aztán úgy gondoltam, hogy ezt én is tudnám csinálni, úgyhogy megpróbálkoztam vele.

Freee: Kik voltak a nagy nevek ebben az időben?
Scott Bond: Sasha már akkor a legnagyobb kedvencem volt. Persze ott volt még Carl Cox meg a többiek.

Freee: Hogyan kezdődött a Gatecrasher sztori?
Scott Bond: Mint DJ elkezdtem játszani, egy-két helyen rezidens is voltam, aztán szerveztünk néhány különleges estét, amit elneveztünk Gatecrasher-nek. Először csak bulikat szerveztünk ezen a néven vasúti épületekben, ahol Sasha, én, Parks & Wilson játszottunk általában. Ezek után csináltunk egy nagy bulit Sheffield-ben, aztán havonta, aztán hetente, aztán megvettük a klubbot.

Freee: Mi volt a Gatecrasher kezdeti koncepciója?
Scott Bond: Semmi különös. Olyan helyet akartunk, ahol mindenki jól érzi magát. Ez a szemlélet mai napig megvan. nagyon büszke vagyok, hogy ezt elértük. Elégedett vagyok ezzel az eredménnyel.

Freee: Mi a véleményed a Crasher-kids -ről, akik a klub mellett nagyon híresek extrém külsővel és viselkedésükkel?
Scott Bond: Amikor ezek a srácok elkezdték, nagyszerű volt látni lelkesedésüket, hogy síppal, különleges öltözettel érkeztek bulizni. Későbbiekben nagyon nehéz lett a bejutás a klubba és megjelentek az ál "Crasher-kids"-ek. Mindenki beöltözött ilyennek és ez most ár trend. Most már nem olyan eredetiek, mint a kezdetekben voltak.

Freee: Mi a következő lépése a Gatecrashernek?
Scott Bond: Sok lemez és egyéb kiadványunk van. Sok albumot tervezünk, továbbá egy nyári szabadtéri program és világkörüli turnénk van folyamatban.

Freee: Mint promóter is aktívan tevékenykedsz a Gatecrasher életében. Mi az első a DJ fellépés vagy a klub ügyeinek intézése?
Scott Bond: Mindkettő! (nevetés) leginkább a DJ fellépések voltak előtérben és ezt folytatom is. Hét közben intézem a klub ügyeit, hétvégén meg játszom. Persze ott van még a produceri munka is, ami miatt néha kicsit soknak érzem.

Freee: Írsz zenét mint Q-DOS és mint Scott Bond Project is. Mi a különbség?
Scott Bond: Semmi. A Q-DOS-t már nem használom. Az volt az első produceri "álnév", aminek a jelentésére már nem is emlékszem igazán. Valami erő és csillogás a jelentése. Egyszerű és hangzatos volt ez a név. Most már csak Scott Bond Project van.

Freee: Tanultál valaha hangszeren játszani?
Scott Bond: Nem.

Freee: PC?
Scott Bond: Van egy laptopom, amit legtöbbször e-mailezésre használok , de zenéléshez mindenféleképp az "alma termékét" választom. Egyik sem jobb a másiknál, de ez a felállás működik nálam.

Freee: A szabadtéri bulikat vagy inkább a klubbokat szereted?
Scott Bond: Csaki az időjárástól függ. Igazából játszottam ezen is azon is és mindegyiknek megvan a hangulata. Mindenféle bulit szeretek.

Freee: Különbség az ott játszott zenék között?
Scott Bond: Mindig hangulat és közönség függő. Azt játszom, amit a közönség leginkább igényel.

Freee: Kedvenc DJ?
Scott Bond: Sasha.

Freee: Hogy tetszik Magyarország?
Scott Bond: Először vagyok itt, és alig várom, hogy lemezjátszók mögött legyek. Nagyon sok új felvételeket és lemezeket hoztam. A promóter társam lesz az MC és hoztunk néhány látvány elemet is, de ez a turné keretin belül mindig így zajlik.

(Freee magzin 2002/09, Szöveg: Magyar Tímea)

2011. március 24., csütörtök

Lagymatag csendtörés másodjára Andy Moor-ral

Még le sem csengett bennem az ASOT-agónia máris itt a következő felejthető Armada-fejezet, a 'Breaking The Silence Vol.2.' egyenest Andy Moor cd-s táskájából. Komolyan nem értem Mr. Beardmore-t, biztosan elrabolták a földönkívüliek (vagy épp maga Armin) és kimosták az agyát, de emberesen. Lehet a többség nem, de én biza emlékszem, amikor az ominózus Stroke-on-Tent-i fiatalember még a szárnyait bontogatta house vonalon. Ehhez egészen 2000-ig kell visszalapozni az EDM-történelemkönyvben, s itt a 'Violent city' címszót érdemes keresni a Baroque kísérő kifejezéssel egyetemben. Emberünk olyan arcokkal pörgött együtt, mint Kenny Shifter, Bill Hamel, Michael Wilson (a Parks & Wilson duó fele), Adam White (ketten alkották a Whiteroom monikert), nem mellesleg a szépen muzsikáló Sworn project-et is ezidőtájt keltette életre. Aztán valami megváltozott, de csak részben. Az eltrance-esedés pont 2005-ben az Above & Beyond-dal közös 'Air for life'-fal kezdődött. Szerencsére azért nem estünk át a csacsi túloldalára, Moor a rá jellemző karakteres, harapos groove-okkal bebetonozta magát a trancerek hallójárataiba is. Aztán a kollab best seller-ek sorba jöttek: 'YearZero', 'Daydream', 'Stadium Four', 'Faces'. Legutóbbi single-je a 'She moves' és Signalrunners-ék 'These shoulders'-ének saját adaptációja már messze nem a tőle megszokott színvonalat hozta. Ennek a szolid lejtmenetnek a további stációjaként értékelhető mostani mixalbuma is.
Úgy néz ki Armada-ék külön figyelnek az intro-kra (igaz a későbbiekben lanyhul a koncentráció). Andy is perfektül nyit, sőt az első két számmal nincs is probléma, de a klónsound és az agyonkopírozott melódiák egymásutánja egyáltalán nem hat lélekemelően az emberre. Némileg orvosolja az áldatlan állapotokat Ad Brown 'Memorial'-ja Maor Levi eresztésében, de itt is hiányzik a szükséges plusz, ami a tucatmixek fölé emelné a kiadványt, s amikor az embert Andy Moor-nak hívják nem elég egy szolid hatost tolni a tízes skálán.
A második lemez jól indul, Ashley Wallbridge 'Liquid'-jével hamar megbarátkozunk. Mike Koglin és Tenishia szerzeménye harmonikusan úszik egymásra, de ezzel arányosan kezd is lankadni a figyelmünk. Hiába közösködik Andy és a belgák nemzeti hőse M.I.K.E., a 'Spirits Pulse'-zal nem váltjuk meg a világot. A hátralévő blokkban még akad néhány jobb villanás ('Moonlight sonata', 'Lightness'), de semmi többre ne számítsunk.
Armin után Andy Moor is elbénázott egy komoly lehetőséget arra, hogy tovább gyarapítsa a rajongótáborát. Csinált valamit, amiről lehet ő sem volt meggyőződve, hogy a rá jellemző különleges atmoszférát hozza. Ennyire sekélyesek lennének a mai zenék? Igen? Akkor jobb lett volna, ha a saját produkcióival tömi tele, akkor az értékelésem is több pontról szólna, de így csak 6,5/10 lett.

Andy Moor - Breaking The Silence Vol.2.

Label: Armada
Ország: Hollandia
Megjelent: 2011. március 22
Stílus: Trance
Dj mix: Andy Moor

Cd 1
1. Will Holland ft Jeza – Start Again (Original Intro Mix)
2. Ad Brown Presents Maxi Valvona – Fractions
3. DNS Project & Fast Distance – Kickdown
4. Zack Roth – Silver Of Blue
5. Masoud ft Hannah Ray – Here We Go
6. Gofman & Tsukerman – Bliss
7. Joseph Areas – Subtle Motion
8. David Forbes – Point Picquet
9. Daniel Kandi – Promised (Jason Van Wyk Remix)
10. Mark Eteson – Universal Language
11. Nitrous Oxide ft Anyem – Follow You (Maor Levi Remix)
12. Ad Brown ft Kerry Leva – Memorial (You Were Loved) (Maor Levi Remix)
13. Lange & Fabio XB Presents Yves De Lacroix – Electrify (Lange Remix)
14. Danny Chen ft Cristina – Just A Dream

Cd 2
1. Ashley Wallbridge – Liquid (Intro Mix)
2. Mike Koglin – Sunstar
3. Tenishia ft Aneym – Man In Denial (David Forbes Remix)
4. Masoud – Skyward
5. Cerf, Mitiska & Jaren – Another World (Original Vocal Mix)
6. Andy Moor vs M.I.K.E. – Spirit’s Pulse
7. Fabio XB & Yves de Lacroix – Universe Of Love (First State’s Remix)
8. Snatt & Vix – Destination Shoreline
9. TyDi ft Tania Zygar – Half Light (Fabio XB Vocal Rework)
10. Ben Nicky – Drizzle
11. Tydi ft Brianna Holan – Never Go Back
12. David Forbes – Yasai
13. Tritonal ft Cristina Soto – Lifted (Mat Zo Remix)
14. Ashley Wallbridge – Moonlight Sonata
15. Spark7 – Lightness

Lyrics Of The Moment Vol. 35: Faithless feat. Boy George - Why Go? (Official Video)



Stay a while [2x]

I didn't know you'd be here, and I wasn't meant to come.
I'd be sitting watching TV if there was anything decent on.
If I made some coffee, would you sit and talk some more?
I know words are usually pointless, when you used them all before.
The way you smile fills the room --
Stay awhile. Kick off your shoes. Don't go. Please stay. --
It always happened this way.

Why go? When you can stay awhile,
when you could stay with me, tonight.
Why go? When you can stay awhile,
when you could stay with me, tonight.
Don't go..

I didn't know you'd be here, and I wasn't meant to come.
if I'd missed the taxi or found nothing good to wear.
But for some uncertain reason, some strange and uncertain reason,
this is how it all, it all began.
The way you smile fills the room --
Stay awhile. What's there to lose? --
The way you laugh, when I say, Don't go. Please stay.

Why go? When you can stay awhile,
when you could stay with me, tonight.
Why go? When you can stay awhile,
when you could stay with me, tonight.
Why go? When you can stay awhile,
when you could stay with me, tonight.
Tonight...

2011. március 23., szerda

ASOT 2011: Ez már a nyúlüreg mélye?

Az Armin rajongók igencsak örvendezhettek, amikor megtudták, hogy Sándor napon - a korábbi részekhez képes jóval korábban - már be is szerezhetik a négyszeres világelső dj aktuális dupláját. Számomra már évek óta nem okozott különösebb élményt ASOT lemez, szóval totál faarccal és az esélytelenek nyugalmával kattintottam a play gombra. Közben bónuszként egy jót derültem azon, hogy a cover tervezője képtelen már évek óta elvonatkoztatni a fehér dominanciájától és a személyi kultusztól. Szívesebben vettem volna egy elvontabb borítót, komorabb színekkel.
Az első lemez egy vadiúj Armin & Alex M.O.R.P.H. & Ana Criado produkcióval a 'Winter stayed'-del nyit, ami intrója alapján nem alakul rosszul, de később egy igencsak közepes szintű dalocska kerekedik belőle. Kicsit faramuci, de még így is ez a diszk egyik húzózenéje! A Blizzard, Omina közös alkotása a 'My inner island' is a kellemes próbálkozások sorát gyarapítja. A későbbiekben azonban mintha hiányozna a tűz, az átütő erő a zömében exkluzív 'első áldozó' zenékből. Vannak szép dallamok, éteri string-ek, és izmos gitárszólók, de ezek elszórva, nem egy-egy track-re koncentráltan. Ettől függetlenül nem rossz hallgatni, csak úgy egybefolyik az egész, s csak párszor kapjuk fel ténylegesen a fejünket az első másfél órában.
A második lemezhez nem sok reményt fűztem, mivel itt már a klubos hangzás dominál. Armin becsületére legyen mondva nem tarol le bennünket annyira pumpálással, mint Markus Schulz a 'Prague 11'-en, de nem lendül túl a sekélyességen. Az intro-ra itt se lehet panasz, később a 'My enemy' Rank 1 remixe is adja az érzést, aztán a barométer hamar lejtmenetbe kapcsol. Hiába a nagy nevek (J.O.C., Daniel Kandi, Orjan Nilsen, Aly & Fila) a szokásos, rutinből összepakolt muzsikák valahogy nem akarnak egy koherens egésszé kovácsolódni. Amikor már minden mindegy jön zárótételként Laura Jansen 'Use somebody'-ja AVB remake-je, ami bizony kerülhetett volna előrébb is a sorban.
Mint jó néhány kritikus hang én se vagyok elszállva az ASOT 2011-es duplától. Egy ekkora névnek, akinek napi szinten odatolnak egy vagy két raklapnyi promót (köztük igen jól sikerülteket is) illett volna a sorozat nívójához passzoló, hosszútávú értékkel bíró darabokat szelektálnia. Ez nem jött össze, majd talán jövőre. A beach-es mix jobb egy hajszálnyival, mint a club-os, együtt csak 6,5/10-re jók.

Armin Van Buuren - A State Of Trance 2011

Label: Armada
Ország: Hollandia
Megjelent: 2011. március 18.
Stílus: Trance
Dj mix: Armin Van Buuren


Cd 1 - On the beach
1. Triple A – Winter Stayed (Armin van Buuren’s On the Beach Intro Mix)
2. The Blizzard & Omnia – My Inner Island
3. Mike Shiver vs Matias Lehtola – Slacker
4. Dreas vs Alex Robert – Mormugao (Alex Robert 2011 Mix)
5. Anhken – Always Look Back
6. Nuera – Green Cape Sunset
7. Rex Mundi – Sandstone
8. Robert Nickson & Thomas Datt – Godless (Protoculture Remix)
9. Bobina – Lamento Sentimental
10. Mark Otten – Libertine
11. Max Graham feat. Neev Kennedy – So Caught Up
12. Ashley Wallbridge – Moonlight Sonata
13. Beat Service feat. Cathy Burton – When Tomorrow Never Comes
14. Arty & Mat Zo – Rebound

Cd 2 - In the Club
1. Ron Hagen & Al Exander – Now Is The Time (Armin van Buuren’s Intro Edit)
2. Super8 & Tab feat. Julie Thompson – My Enemy (Rank 1 Remix)
3. Shogun – Skyfire
4. John O’Callaghan & Timmy & Tommy – Talk To Me (Ørjan Nilsen Trance Mix)
5. Armin van Buuren presents Gaia – Status Excessu D (ASOT 500 Theme)
6. Mark Eteson – Blackboard (Jon O’Bir Remix)
7. Daniel Kandi & Phillip Alpha – If It Ain’t Broke
8. Andrew Rayel – Aether
9. Ørjan Nilsen – Between The Rays
10. Armin van Buuren feat. Winter Kills – Take A Moment (Alex M.O.R.P.H. Remix)
11. Lost World – Stargazer
12. Aly & Fila feat. Jwaydan – We Control The Sunlight
13. Juventa – Dionysia
14. Bjorn Akesson – Painting Pyramids
15. Laura Jansen – Use Somebody (Armin van Buuren Rework)

Megvevős & belehallgatós

2011. március 22., kedd

Körkérdés: ki melyik évbe menne vissza szívesen?

Ismét egy újabb rovattal bővítjük a blog repertoárját, mégpedig a körkérdéssel. Terveink szerint öt ismert hazai és külföldi előadót/producert kérdezünk majd meg alkalmanként egy és ugyanazon témában (ami esetenként nem feltétlen csak a zenéhez kapcsolódik). A debütáló körben Aeron Aether-re, Cj Peeton-ra, East Cafe-re, Elfsong-ra és Retroid-ra vetettünk ki a hálónkat (s innen is köszönjük a srácok közreműködését, hiszen egy délután leforgása alatt mindannyian reagáltak a megkeresésre) és szegeztük nekik a kérdést: ha most visszapörgethetnéd az idő kerekét, melyik évbe mennél vissza és miért?

Aeron Aether (Kovács Gábor):Végigrágtam magamban, és valahogy nem hozott lázba a múlt, a már megtörtént dolgok nekem megfelelnek úgy ahogy vannak. Inkább a jövőbe ugranék pár évet, hogy ezt az átmeneti időszakot átugorjam az életemben, és hát a jövő jóval több meglepetést tartogat mind az élet, mind a technika terén. Alig várom.

Cj Peeton (Szattelmayer Ottó):Erre a válaszom az, hogy 1998-99-be . Akkor volt a legnagyobb robbanás zenei téren otthon meg külföldön is. Ha megnézed minden nagy emberke akkor lett híres es ma már nagy öregnek számítanak.

East Cafe (Kaszás Gábor):Fenti kérdésed én is sokszor feltettem, mind magamnak, mind a barátaimnak. Megrögzött nosztalgiázó lévén foglalkoztat a dolog természetesen. Azt hiszem 1999 a megfejtés. Miért? Nos, volt akkor minden, érettségi, móka, kacagás. De nem tudok elvonatkoztatni a zenétől, hisz ekkor kezdett körvonalazódni az a stílus amit a legközelebbinek érzek magamhoz, minden új volt, minden jó volt, és sosem volt elég a jóból. :) Voltak fain zenék korábban is és később is, de ez volt az a pont ahol elkezdődött az a 3-4 év amire a legszívesebben emlékszem vissza. Ha abszolúte csak a személyes emlékeket nézem, akkor lenne más tippem is, de ez az esztendő mindenképpen előkelő helyen szerepelne a listámon. Még akkor is ha történetesen sosem hallottam volna a GU013-as duplát, vagy '99 bármelyik meghatározó darabját.

Elfsong (Kertész Krisztián):Nos, azt hiszem olyan 2003-2004 környékére. Egészen elképesztő mennyiségben születtek akkortájt olyan klasszikusok, amik mellett a mai elektronikus zenei felhozatal enyhén szólva is vicces. Szép lenne ezeket újraélni, felidézni az érzéseket amit ezek a zenék az első hallgatásnál kiváltottak az emberből.

Retroid (Huszár Ádám):Érdekes kérdés, mert én nem vagyok egy nagy időutazó és nosztalgiázó típus. Ha a breakbeat műfaj szempontjából nézem olyan 2003-2004 környékére mennék vissza, amikor is megjelent a Hybrid Morning Sci-fi albuma és mellette sok más mára már klasszikus progressive break zene, hiszen ezek a zenék rám iránymutatóan hatottak. Tele voltak dallamal, érdekes hangokkal, érzelmekkel. Alapjában véve a breakbeat műfaj még elég fiatal más stílusokhoz képest (mint pl. az elektro vagy a house) és a mai napig fejlődik.

Lyrics Of The Moment Vol. 34: Hybrid - Can You Hear Me (Official Video)



Tear down these walls
Cut the ties that hold me
Crying out at the top of my voice
Tell me now if you can hear me...

I'm awake today
I've got something to say
Can you hear me now?

You'd better make way
I've got something to say
Can you hear me now?
Can you hear me now?

[ Hybrid Lyrics are found on www.dapslyrics.com ]
I'm awake today
I've got something to say
Can you hear me now?

No need to obey
I've got something to say
Can you hear me now?
Can you hear me now?
Can you hear me now?

Can you hear me now? (repeat line)

(repeat all)

2011. március 21., hétfő

Egy igazi kordokumentum a magyar partikulturáról

Ismét egy közel évtizedes hiányosságom sikerült bepótolnom, azaz megszereztem és megnéztem Papp Gábor Zsigmond 2002-es dokumentumfilmét a 'Partik népét'. Azt kell mondjam nem csalódtam, mint a téma iránt érzékeny ember mindenkinek meleg szívvel ajánlom megtekintésre.

„Szerintem a parti korunk legjellemzőbb momentuma. Ezt ez a kor szülte, ez a miénk. A mi korunk. A partik kora.” Vajdai Vilmos
„91-hez képest, az akkor 200 fős maghoz képest ma már egy-egy hétvégén közel 30-40 ezer fiatal indul el partizni. Szóval ez már eléggé kinőtte magát” Laki L. László
„A New York-iak is azt mondták: Budapest? Csúcspont! Mondják többen menedzserek, dj-k, hogy bemennek a kiadóba, és ott lóg a falon egy lista, hogy hová szeretne menni a kiadó főnöke, és az első Budapest.” Dj Palotai (Forrás port.hu)

A dokumentum igazi kuriózumnak számít, hitelesen, több helyszínről merítve igyekszik bemutatni a budapesti éjszakai életet, különösen fókuszálva a modernizáció előhívta elektronikus műfajokra és azok elkötelezett rajongóira. Olyan helyekre - Cinetrip, Sziget, Rózsadomb, Frankhegy - és olyan szintekre jutunk el a kamera és a kicsit megszeppent, illetve laikusnak tűnő riporter hölgy segítségével, ahol az önfeledt táncolás és a kollektív felszabadultság érzése a
legfontosabb. A szakmai hátteret (ami összefogja az egész dokumentumfilmet) elismert, szakavatott emberek - Naga, Palotai, Bernáth Sándor, Kömlődi Ferenc - biztosítják.

Vannak kiemelkedő pillanatok, amik mindenképp pluszt adnak egy sima partivideóhoz képest. Az egyik ilyen, amikor egy Hyperspace-n felbukkanó, fura maskarába öltözött fiút interjúvolnak meg (a képen), aki a bécsi Biosphere-re járók outlook-ja alapján bionautának szeretne látszani. A másik, amikor a két író kifejti, hogy egy bizonyos kor után az ember - utalva arra is, hogy idővel változik az ember érdeklődése - már nem tudja elviselni a testek surlódását egy bulin. Egyébként ők szkeptikusan tekintenek az egészre (nincs az egész partikultúra mögött annyi ideológia, mint azt a partiarcok gondolják) és nem jósoltak nagy jövőt ennek a kulturának (hát ez nem jött be nekik!). Mindenképp üde színfolt az a szerzetes is, aki a fiatalokkal való kapcsolattartás/teremtés miatt ment/megy el bulikba, s ha már ott van igyekszik jól is érezni magát. A drog és elektronikus zene kapcsolatára többször is visszatérünk, s itt a rock hívők is kapnak egy fricskát: az ő szemükben a techno drogos zene. Annó az ő zenéjük mellé is nyomták a tudatmódosítókat, szerzők és hallgatók egyaránt.
Kilenc évvel később érdemes lenne újra visszatérni a témára és bemutatni, hogy mi a helyzet a partik népével. Azt hiszem azt a dokumentumfilmet sem csak én nézném meg...

A partik népe
Színes, magyar dokumentumfilm, 51 perc, 2002

Rendező: Papp Gábor Zsigmond
Operatőr: Csukás Sándor, Dobóczi Balázs, Lovasi Zoltán
Szerkesztő-riporter: Bihari Ágnes
Vágó: Horváth Balázs
Hang: Belovári Tibor

Szereplők:
DJ Palotai
Naga
DJ Dork
Vajdai Vilmos
Bernáth Sándor
Kömlődi Ferenc


2011. március 19., szombat

Lyrics Of The Moment Vol. 33: Enigma - Boum Boum (Chicane Mix)



My heart goes BBB
Every time I think of you
Heart's going BBB
Lost control what shall I do?

Cos I wanna be your lover
Till the end of our lives
I could never miss again
These loving eyes

My heart goes BBB
Every time I think of you
I feel that BBB
No control of what I'll do
`
Simplicity, complexity, oh what a tragedy
Reality, insanity, strange normality
Incredible, untouchable, but just visual
And I want you, just you but natural

My heart goes BBB
When any mind is touching you
Inside that BB
Only light inside my gloom

2011. március 18., péntek

Faithless: The dance ends...

A Faithless befejezi. Először azt hittem, hogy valami médiahecc, de miután szinte mindenhol lejött a hír és az együttes rappere, frontembere Maxi Jazz is írt pár sort honlapján száz százalékossá vált, hogy az elmúlt másfél évtized legsokszínűbb zenekara pontot tesz egy magasröptű karrier végére. A miértekre egyelőre nem kaptunk választ, viszont valószínűsíthető, hogy a 15 évnyi közös munka - 6 albummal, egy rakat single-lel, jópár világ körüli túrnéval - során most értek el arra a pontra, hogy már semmi újat nem tudnak magukból kihozni, ahhoz pedig túl jók (és profik), hogy a régi hírnevükből tengessék magukat. A mostani turnéjukat még letudják (köztük a március 21-i budapesti Sport Arénás fellépésüket), de aztán leteszik a lantot. Az alábbi post-tal szeretnék fiatalkorom ikonként tisztelt formációjára emlékezni.
A Faithless-történet 1996-ban kezdődött, ekkor jelent meg ugyanis Reverence című albumuk. Annak ellenére, hogy ezen a korongon találhatjuk az Insomnia-t és a Salva mea-t, kezdetben visszafogott sikereket aratott a lemez. Ennek az is lehet az oka, hogy a korong nagyrészben lassabb, hallgatós számokat tartalmazott. A két későbbi klubsláger külön életre kelt, az Insomnia-ból szinte minden évben készítettek új verziókat, hogy a felszínen maradjon. Dj Quicksilver-től kezdve Armand Van Helden-ig jópáran alakították a saját hangzásukra a track-et, de a fő pizicatto melódiát, szinte mindenki beépítette a verziójába. Gondolva a klubokra készült egy remixválogatás is a Reverence dalaiból, ami stílusosan az Irreverence névre kereszteltek. Maxi Jazz, Sister Bliss és Rollo (s ekkor még Jamie Catto is) ezután gyakorlatilag stílust teremtettek, ami megállja a helyét a klubokban és a koncerteken is egyaránt.
A második LP-jük a Sunday 8PM 1998-ban látott napvilágot, ami már hangos közönségsikert aratott. Erről a legnagyobb sláger a vérlázítóan egyszerű God is a DJ lett. Emellett jól muzsikált a szimfónikus elemekkel felvértezett Take the long way home (nem mellesleg klipet is készítettek hozzá) is. A többi zene itt is autentikusabb hangot ütött meg, ennek megfelelően klub és dj-barát verziók is készültek (illetve elvontabb megközelítések is, ezekből állt össze a Saturday 3AM) , így a Bring my family back Paul Van Dyk, a Why go pedig Lange remixében vált kultikussá.
2001-ben jött aztán a számomra legmeghatározóbb korongjuk az Outrospective, ami az eddigi legsokszínűbb és legszínvonalasabb munkájuknak tekinthető. Nem maradtak adósak a rádióbarát dolgokkal (Muhammad Ali, One step too far), a hímnuszokkal (We come 1, Tarantula) és az elgondolkodtató balladákkal (Not enuff love, Crazy english summer) sem. A We come 1 a csapból folyt, noha itt sem bonyolult dolgok került egymás mellé, kvázi tekinthetünk rá, mint a God is a dj folytatására. Stílusosan a kor elvárásainak megfelelően ezekből a darabokból is készültek átiratok (Re-Perspective), amelyek közül a We come 1 zúzós Dave Clarke edit-ben és a Tarantula Hiver & Hammer remake-ben okozott hevesebb szívdobogást.
2004-ig kellett várni a következő LP-jükre, ami a No roots nevet kapta a keresztségben. Ez nálam a mélypont volt, eléggé elkapkodottnak és ötlettelennek hatott, az előzőhöz képest (persze, ha magasra tesszük a mércét, azt nagyon nehéz lesz überelni). Igazi húzózene innen nem került ki, középszerű dalok viszont szépszámmal (a big beat hőskorszakot idéző Mass destruction, a tingli-tangli Miss U less, see U more és I want more). Valahogy az átütő erőt nem lehetett érezni az egészen.
Még ugyanebben az esztendőben jött egy kevésbé ismert studióanyaguk, az Everything will be allright tomorrow (ami a No Roots coverével látott napvilágot) 9 számmal. Hogy kiköszörüljék a hírnevükön esett csorbát 2006-ban duplán odatette magát a trió. A To all new arrivals már ismét a játokos, könnyed, elgondolkoztató Faithless-t mutatja be. Innen a Bombs, a Music matters nyújtott kiemelkedőt, de a többi track-re sem lehetett panaszunk. Tavaly vehettünk a kezünkbe utoljára Faithless albumot ez a The dance és annak remixváltozatait felvonultató The dance never ends voltak. Itt kicsit jobban szabadjára engedték az elektronikát, a korong nagyrésze a klubokban is megállná a helyét. A Not going home, a Tweak your nipple, a Feelin good és a Sun to me is felbukkant a dj-k playlist-jein, így azt hihettük ez egy végtelen történet lesz. Sajnos tévedtünk. Ezentúl már csak az archív anyagokat böngészve juthatunk a Faithless-élményhez. Ez a világ rendje, minden változik, de az emlék örök.

2011. március 17., csütörtök

Lyrics Of The Moment Vol. 32: Yahel feat. Melanie Hiscock - Bomb Creator



I keep my soul
From anger and pain
I open my eyes
Visions I can't forget from the world we create

I'm a bomb creator
I'm fighting and I don't know why
I live always will survive
I'm a bomb creator
I'm fighting and I don't know why
I live always will survive


I open my eyes
Over again
I keep my soul
from the world
I Open my eyes
Over again

I keep my soul
I open my eyes
I know I can find in me a better world
from the world
recreate

I"m a bomb creator
I"m fighting and I don't know why
I live always will survive
I'm a bomb creator
I'm fighting and I don't know why
I live always will survive

I'm a bomb creator
I open my eyes
Over again
I keep my soul...

2011. március 14., hétfő

Blue Moon Bay 11.: régi és új klasszikusok egy mixben

Tilt 2004-ben megjelent break klasszikusával kezdünk, amit Tom Cloud nyárias hangulatú Little Treasure-je követ. Majd egy kicsit váltunk, és Mark Pledger-ék következnek masszív alapokon nyugvó Worldwide -jukkal Junk Science átiratban. Ezután egy kis sötétségbe borul az öböl és Mark Norman Brasilia című szerzeménye igencsak darkos feelingjével büntet, amit Antiphus Remix tesztelhetünk. DT8 project és Andrea Britton számát a kanadai producer Max Graham álmodozós remixe ékesíti. Csodás darab! Envio 'Time to Say Goodbye' az egyik legnagyobb trance himnusz. A ruszki Bobina remixe önmagáért beszél. Santiago Niño -ék Red Sky -ja is örök anthem. Miközben hallgatjuk, valóban piros színűvé változik az égbolt. A Heatbeat -ék 'Chochicho Tiene Hambre' -je a techesebb vonalat képviseli, ami egy 100%-ban baleári trance költemény. Lewis Dodkins is kitett magáért, a Solstice minden bizonnyal a gyorsabb tempóra kiéhezett trance fan-ek szívét fogja megdobogtatni. Az Angelic féle 'It's my Turn' -t nem hittem volna, hogy valaki képes lesz egy modernebb milőbe átöltöztetni úgy, hogy az értékéből ne veszítsen, de Daz Bailey-nek mindez mégis sikerült. Gratulálok Baley-nek, nagyon mesteri remixet készített. Én viszont elköszönök, és további jó szórakozást kívánok a mixhez!

Blue Moon Bay Volume 010 Mixed by Madley

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BMB 011
Megjelent: 2011. március 14.
Stílus: Trance
Dj mix: Arko Madley

Tracklist:
1. Tilt - I Know You're Afraid [Lost Language]
2. Tom Cloud - Little Treasure [ITWT]
3. Mark Pledger vs. Super8 & Tab - Worldwide (Junk Science Remix) [Anjunabeats]
4. Mark Norman - Brasilia (Antiphus Remix) [Magik Muzik]
5. DT8 project feat. Andrea Britton - Winter (Max Graham Remix) [Soundpiercing]
6. Envio - Time to Say Goodbye (Bobina Remix) [ASOTL]
7. Santiago Nino & Damien Heck ft. Antonia Lucas - Red Sky (Santiago Nino Vocal Mix)
8. Heatbeat - Chochicho Tiene Hambre [Soundpiercing]
9. Lewis Dodkins - Solstice (Original Mix) [Mondo Records]
10. Angelic - It's my Turn (Daz Bailey Remix) [Mondo Records]

Lyrics Of The Moment Vol. 31: Way Out West feat. Emma Everett - Don't Forget Me



There's just one thing that I need to say
Before I close my eyes and walk away
There's just one thing that I need to feel
Before I walk away against my will

There's just one thing that I need to hear
Before I walk away for the last time
There's just one thing that I need to see
Before I take this chance and set us free

Don't forget me
Don't regret me
Don't suspect me
Don't neglect me

The memory of this still reminds me of you
The memory of this still reminds me
The memory of this still reminds me of you
And that is where you'll find me

Stars in your eyes
Did you take the time to realize
Can you count the stars in your eyes?
Did you take the time to realize?

There's just one thing that I need to say
Before I close my eyes and walk away
There's just one thing that I need to feel
Before I walk away against my will

Don't forget me
Don't regret me
The memory of this still reminds me of you
Don't suspect me
The memory of this still reminds me
Don't neglect me
The memory of this still reminds me of you

The memory of this still reminds me
Stars in your eyes
Did you take the time to realize?

2011. március 13., vasárnap

Zeneajánló: Python ft Cream Sound - Don't save me (Remixes)

Python ft Cream Sound - Don't save me (Remixes) (Frisky)
Nem, nem káprázik a szemetek, ez eredetiben egy tavalyi darab, amit most egy igencsak dögös remixpack-al indítottak újra a világhálónak a Frisky. Elsőnek a török Mehmet Akar feszült neki az emebert próbáló feladatnak (mivel az original elég magasra tette azt a bizonyos mércét). Szép intro után igazi progressive mennyországot kerekít a történetből, egy igencsak szuggesztív groove használatával. Persze a csodaszép vokál sem maradhatott ki, ami elképesztő lazasággal csatlakozik a zakatoló ritmusokhoz. Hihetetlen.
A bolgár Dj Toppy remixe gyakorlatilag hasonló stílusban marad, csak ő már az elejétől az énekre helyezi a hangsúlyt, s kicsit lazulósabb hátteret álmodott meg az egész alá. Lassú építkezés folyik végig, aztán kapunk az arcunkra a kiállásban. Mesterien eltalált verzió ez kérem szépen, én már most megelőlegezem neki a hónap legjobb remixe titulust.
És ennél a pontnál még hátra volt az Adbeat & Jorge Dept remix. Egyértelműen az ő munkájuk a legtáncosabb a kiadványról. A feszes ütemekre baljós hangok rétegződnek, az enyhülést az éteri vokál jelenti. A dallam nincs túlbonyolítva, ettől még igen tetszetős ez a verzió is. Szerény véleményem szerint mindhárom átiratot fogjuk hallani szettekben, s ebben rejlik az EP ereje, hiszen nem próbálták azt eljátszani, hogy 5 használhatatlan remixet eladnak egy megveszekedetten zseniális remake-kel. Ez a kiadvány nálam ténylegesen a legmagasabb 10-es pontszámot érdemli!

Python ft Cream Sound - Don't save me (Remixes)

Label: Frisky Records
Katalógus szám: FR049
Megjelent: 2011. március 9
Stílus: Progressive House

Tracklist:
1. Don't save me (Mehmet Akar remix) 8:46
2. Don't save me (Toppy remix) (10:03)
3. Don't save me (Adbeat & Jorge Dept remix) (8:10)





Lapozgató Vol. 12: Hivatása: lemezlovas

Hivatása: lemezlovas
Legtöbben fel sem ismernék őket, ha fényes nappal futnának össze a városban: este is szinte észrevétlenül érkeznek meg a villogó fények és dübörgő hangfalak közé a bulikra. Egyedül a súlyos lemeztáskák leplezik le őket, amiket görnyedt háttal cipelnek a pult irányába a lehető legrövidebb útvonalon. Ezek a jelentéktelennek tűnő emberek mégis minden és mindenki fölött átveszik az irányítást, ha már végre a lemezjátszók mögött állnak. Akár tetszik, akár nem, kezük alatt formálódik az este.

Sokan játszanak lemezeket a legkülönbözőbb helyeken, mégsem neveznék mindenkit DJ-nek, aki ilyesmivel foglalkozik. Az én fogalmaim szerint lemezlovas az, aki tudja a helyes sorrendet: számára legfontosabb a zene, minden más pedig csak sokkal az után következik. A DJ mindig a zenélésen keresztül mutat valamit magából: amit játszik az legalább annyit elmond róla, mint ahogyan játssza. Két teljesen azonos számokból álló szett egészen mást is jelenthet. Egy agresszívebb mixelési stílus és egy rafináltabb sorrend hatására sokszor összenéznek a hozzáértő fejek. Tudják, hogy a DJ-jüket aznap alaposan felhúzta valaki.

A szelektor
Már a gramofonok idejében is voltak, akik felrakták a lemezeket, és voltak akik táncoltak a zenére. Az első igazán híres disc jockey-k nevei szorosan kötődnek a második világháború utáni rádiózás történetéhez, de a mai DJ-k igai ősei az ötvenes évek jamaikai szelektorai. Ezek az őrült feketék az egész országot felrázták mobil diszkóikkal. Ott álltak a teherautójuk platójára felpakolt hangfal és erősítő halmok mögött a lehető legvadabb szerelésben, és nyomták az őrjítő ritmusokat az utcán táncoló közönségnek. Talán meglepő, de ezeken a korai sound system-eken a mai DJ/party kultúrának szinte minden fő jellemzője megfigyelhető volt.
A bulik központjában már akkor is a lemezlovasok álltak. vadul hangzó (főleg képregények szuperhőseitől kölcsönvett) művészneveket viseltek, és ugyanúgy versengtek, mint mai utódaik. Már akkor kemény harc ment a jobb lemezekért, mint ma. Sőt, nem ritkán leragasztották ritkább lemezeik címkéjét, nehogy a riválisok kémei kitudják fürkészni, hogy mi az a szám, amire úgy őrjöng a közönség. Gyakran "küzdöttek meg" egymással szemben felállított teherautóikról: egy-egy számot játszottak, és a közönség reakciói alapján dőlt el a csata. Aztán néha lövöldöztek is egymásra, meg felgyújtották egymás hangcuccát. Ennyire komolyan mentek a dolgok. kezdetben a számok felkonferálása és a közönség buzdítása is a szelektor dolga volt, és mint ilyen, a versengés részét alkotta. Később megjelentek az MC-k, és átvették a mikrofonokat, hiszen a szelektor feladata igazából - ahogy az nevében is benne van - a lejátszandó zeneszámok kiválasztása. A DJ ma sem csinál mást: egész nap a boltokat járja, és igyekszik kiválasztani a hetente megjelenő több ezer lemezből azokat, amiket majd este játszani fog.

Diszkósok és DJ-k
Nem szabad elfelejteni, hogy a lemezlovas feladata a közönség szórakoztatásán túl az emberek zenei ízlésének fejlesztése, építése is. ha ez nem így lenne, még ma is mindenhol csak ABBA és Hungária szólna. A közönség nagy része ugyanis arra táncol szívesen, amit ismer. Az új felvételek megismertetése a DJ dolga, még akkor is ha ezek nem mindig aratnak sikert elsőre. Ezért van nagy bajban a magyar elektronikus tánczene: a műfajt képviselő DJ-k - és ebben nincs nagy különbség az úgynevezett underground és overground stílusok között - nem kapnak elég helyet a rádiókban, így az újdonságok bemutatása sokszor csak a partykon történhet, ami nehéz feladat. Mégis hibás hozzáállás azt mondani, hogy "ez baromi jó, de nem játszhatom bulikon, mert nem ismerik." Végül is a lemezlovasok csinálnak slágert egy-egy számból, vagy nem?
A slágerekre nagy szükség van, hiszen az emberek szórakozni mennek a bulikba, és a DJ-nek ezt sosem szabad szem elől tévesztenie. Ugyanakkor aki egész este csak bevált slágereket játszik egymás után, az a legnagyobb jóindulattal is csak diszkós: szórakoztatóipari szakmunkás. Ezzel nem azt mondom, hogy egy diszkós nem lehet profi szakember. A különbség abban rejlik, hogy a diszkós a közönség ízlésének megfelelő tánczenét szolgáltat, a lemezlovas pedig valahol maga is zenész - azaz művész -, a zenélés során fokozott szerepet kap saját ízlése, személyisége is. A zenélés - a szelektálás - a DJ számára önkifejezés is.
Vannak olyan lemezlovasok, akik a legfrissebb anyagra vadásznak: limitált példányszámú promókra, amiken legtöbbször még az előadó sincsen feltüntetve. A világ ütőerén tartják kezüket. Pár napos késéssel eljuttatják saját közönségükhöz ugyanazokat a számokat, amik Detroit, Chicago, New York, London vagy éppen Tokió klubjainak hangfalait szaggatják. A tánczene információ is, bakelitre préselt üzenet a világ másik felén élő zenészektől. A barázdákba sűrítve ott vannak a folyamatosan fejlődő technológia segítségével egyre újabb zenei formákat létrehozó alkotókat ért benyomások és hangulatok. Egy-egy öreg funk hangminta összekacsintás az értő DJ-kkel és a közönséggel: "igen, én is ezen nőttem fel, ismerem a gyökereket, a zeném ennek harminc évvel ezelőtti érzésének a mai technikai színvonalon lehetséges legmagasabb szintű megfogalmazása."
Sok lemezlovas tölt napokat titkos lelőhelyeken, ahol a ládák mélyéről ássa elő a dohos szagú kincseket, hogy meg legyenek a gyökerei, hogy tudja, honnan jön a zene, amit játszik.

A lemezjátszó-zenész
A lemezlovasok önkifejezésének másik iskolája New York fekete gettóiból indult, ahol néhányan elkezdtek csak a dob-basszus kiállásokat játszani egymás után - kezdetben főleg funk számokból, de később, de később nem kímélték még a heavy metal lemezeket sem, ha volt rajtuk egy jó break. Ezek a break beat mágusok voltak az első konstruktőr DJ-k, akiknél nem a mit, hanem a hogyan lett a fő kérdés. Legfeljebb a mások által még nem használt kiállások utáni hajszában ismerhető fel bennük a szelektor. Az egymással versengő hip-hop DJ-k csináltak először hangszert a lemezjátszókból: ők rakták le a mixelés és a szkreccselés máig is fejlődő tudományának alapjait, amit aztán a legeredetibb disco, elekrto és techno DJ-k fejlesztettek tovább.
Innentől válik fontos tényezővé az ízlésen túl a DJ ügyessége, technikai felkészültsége és kreativitása. Ennek az iskolának a követői éjt nappallá téve gyakorolnak, hogy miután sikerült a már létező technikákat tökéletesen elsajátítaniuk, új elemeket, saját mixelési stílust fejlesszenek ki. Ők nem egyszerűen számokat játszanak egymás után, hanem új zenéket készítenek a lemezjátszók és a keverő segítségével bakelit és acetát lemezeken található ritmusokból és hangszínekből. A mixeikkel oda viszik a közönséget, ahová csak akarják, és persze alaposan feladják a leckét egymásnak. Bármilyen irányzatot játszanak is ezek a lemezlovasok, a trainspotterek serege bámulja a pultot. Vannak, akik csak gyönyörködnek a precíz munkában, mások apró trükköket próbálnak ellesni.

Hazai DJ kultúra
Lemezlovasnak lenni nem szakma, hanem hivatás. A Dj megfelelő tisztelettel áll a zenéhez, hiszen az nem csak a munkaeszköz számára, hanem valahol az életének egyik legfontosabb része is. Még egy diszkóstól is furcsa azonban az a hozzáállás, ami budapesti lemezboltokban nap mint nap tapasztalható.
Mivel egyeseknek nincs idejük a lemezboltokat járni - pedig ez lenne a munkájuk - barátnőjükkel küldik le maguk helyett vásárolni. Gyakran még csak nem is kész listával, hanem egy mobiltelefonnal, amin keresztül ők is belehallgatnak néha a lemezekbe. Ez nem csak a lányokkal és az eladókkal szemben pofátlanság, de a legnagyobb baromság is. Hogyan lehet így egy lemezről eldönteni, hogy kell-e vagy nem?
A másik érdekes jelenség a felkészületlenség, a háttértudás kínzó hiánya. Nem azt mondom, hogy minden lemezlovasnak egész nap a szaksajtót kellene bújnia, de ha valaki már azt sem tudja, hogy hívják az általa keresett - és feltehetőleg játszott - irányzatot, akkor nem csak a vásárlás során adódhatnak nehézségei.
A legelkeserítőbbek azok az apróságok, amik egyértelműen mutatják, hogy sok lemezt játszó embernek fogalma sincs a DJ kultúra alapjairól. A többségnek nincs türelme kivárni amíg sorra kerül a belehallgatásra kijelölt lemezjátszóknál, és így a bolt személyzetének szerepe arra korlátozódik, hogy kérésre végigdobálják a tűt a lemezeken. Normális országokban még a legnagyobbak is sorban állnak, közben pedig hallgatják azokat az új lemezeket, amiket az eladók tesznek föl. Amellett, hogy a sorban állás ezzel a foglalkozással járó szükséges rossz, amit mindenki maga vállal, amikor eldönti, hogy DJ lesz, ilyenkor olyan lemezeket is hallgathatunk, amik bejönnek, csak esetleg a válogatáskor elkerülték a figyelmünket.
Mégsem hiszem, hogy egy vizsgabizottság eldönthetné, hogy kiből lehet DJ. Akinek nincs igénye a kultúrára, azt semmilyen tanfolyammal nem lehet rászoktatni, akinek nincs zenei ízlése azt nem lehet kiokosítani. A keverő és a lemezjátszók összedugása és mixelés alapjai oktathatóak, de onnantól mindenkinek saját szorgalmán és tehetségén múlik a folytatás.
Nincs olyan kötelező lemezlovas vizsga, ami hatékonyabban bírál, mint a közönség reakciói. A szakma hazai sztárjainak nagy része papír nélkül jutott el oda, ahol most tart. A közönség tette és teszi őket naggyá. Aki nem alkalmas sem diszkósként, sem DJ-nek, az előbb-utóbb sehová sem hívják, hiszen tudják, hogy ha játszani kezd, azonnal kiürül a tánctér.
A DJ-k pedig megállíthatatlanul folytatják munkájukat: állandó mozgásban tartják a tömeget és állandó változásban a zenét. Forognak lemezjátszók, a barázdákban futó tű összegyűjti a fekete anyagba zárt rezgéseket, és elküldi a mélynyomók felé. A lemezlovasok néha elégedetten összemosolyognak, mert tudják, hogy bármi történik is a hangfalak hatóterén kívül, idebent az ő kezük alatt formálódik a jövő.

(Szöveg: Vályi Gábor, Forrás: FREEE magazin, 1998/04)

2011. március 12., szombat

Az Anjunadeep válogatással kel versenyre a Silk Royal Showcase mix

A Silk Royal Records 2009 óta lát el bennünket minőségi progressive, nyárias/lazulós muzsikával. A label olyan neveket vonultat fel, mint Ad Brown, Schodt, Matt Lange, Mango, Sundriver, Tom Fall és természetesen a kiadó A&R menedzsere és lelkes producer,dj-e Jacob Henry. Utóbbi két ember most úgy gondolta érdemes lenne két cd-n egy áttekintést adni a label eddigi és jövőbeli tevékenységéről. A gondolatokat tettek követték, így februárban kezünkbe vehettük az első Silk Royal Showcase-t.
Az első diszkért Jacob Henry a felelős. Bevallom őszínét kicsit ódzkodom már a futószalagon kihozott dj mixektől, mivel nem sok különlegeset nyújtanak a hallgatóknak: agyba-főbe promózzák saját kiadójunkon elcsepegtetett egy sémára épülő klónjaikat. Itt azért igyekeztek kicsit több spirituszt csempészni az egészbe. Rögtön a második szám okoz nálam heves szívdobogást. Soundprank Burner-e az egyszerű, de nagyszerű klisé pozitív oldalát aknázza ki. A kanadai producer manapság igencsak felkapott lett, a hallottak alapján azért profin állja a sarat. Szépen csordogálunk a progressive ritmusok, pulzáló hangképek és andalító dallamok szárnyán. A hatodik számnál újabb mérföldkőhöz érkezünk, Aeron Aether és Mango révén egy különleges hangulatú munkát csekkolhatunk le. A hátralevő időben Shingo Nakamura tesz arról, hogy az utolsó harmadban is legyen emlékezetes pillanat.
Tom Fall nem követi el azt a hibát, hogy a nulláról kezdi az építkezést, egy Soundprank remixszel tartja a szintet. A folytatásban Schodt és Tom Fall saját produktumaival lehetünk leginkább megelégedve. A vége felé közeledve azért elfárad a koncepció és elháríthatatlanul is azt érezzük kicsit sok az egyforma hangzásból. Ez nem is Tom Fall hibája, egyszerűen a label termelte ki ezeket a zenéket, amik önmagukban erősek, egymás után kicsit unalmasak 2 órányi kagylózás után. Éppen ezért én egy 7/10-es osztályzattal jutalmazom a kiadványt.

Silk Royal Showcase 01 mixed by Jacob Henry & Tom Fall

Label: Silk Royal Records
Katalógus szám: SILKRLSHW01
Ország: Oroszország
Megjelent: 2011. február
Stílus: Progressive house
Dj mix: Jacob Henry, Tom Fall

Jacob Henry
1. Rainbow Addict - Solar Spin
2. Soundprank - Burner
3. Tom Fall - Dive
4. Proff - Starstruck
5. Something Good - Loop (Dave Cortex Remix)
6. Aeron Aether & Mango feat. Civil Servants - Searching For A Memory
7. Approaching Black - Slip
8. Sean Marx - Elama
9. Shingo Nakamura - Sapporo
10. Zack Roth - Tekkadon
11. Kazusa - Coast Along (Tokyo Bay Cruise Remix)
12. Sean Marx - Cissoko

Tom Fall
1. Jacob Henry & Approaching Black - Yesterday's Tears (Soundprank Remix)
2. Matt Lange - East Coast (Dezza Remix)
3. Atlantis Ocean - Life Frequency
4. Schodt feat. Aida Fenhel - White Tiger (Vocal Mix)
5. Terry Da Libra - Moonspell
6. Tom Fall & Something Good - Reflections
7. Jacob Henry - Cloak & Dagger (Tom Fall Remix)
8. Tom Fall - Voices (Dezza Remix)
9. Ad Brown & Darin Epsilon - Cold Water (Playton Remix)
10. Mango - Good Morning Track (Sunn Jellie Remix)
11. Jason Bradberry feat. Emily Haughton - Autumn (Tom Fall 'Morning After The End' Remix)

Belehallgatós

2011. március 11., péntek

Zeneajánló: Evren Ulusoy - Annet EP

Evren Ulusoy - Annet EP [Seamless Recordings]
A török Evren Ulusoy neve garancia a minőségre. Amihez ez a fiatalember hozzáér az arannyá változik. A tech, a deep és a progressive house elemeit rafkósan adagolja zenéiben, ezért nem lehet ráunni arra, amit hallunk. A legutóbbi jóság, ami emberünk nevéhez fűződik az a Seamless-en kihozott Annet EP.
A címadó tétel az elmúlt időszak egyik legszebb deep house szerzeménye, ami a Timewriter-Terry Lee Brown Jr. éra legtartalmasabb pillanatait idézi föl, s a beúsztatott női vokállal Evren egy újabb, magasabb szintre emeli a két deep house mester által tökéletesre csiszolt sound-ot. Puha pad-jaival végig utaztat, a visszhangosított zongorafutamtól pedig a hideg futkározik majd garantáltan mindenki hátán.
A Sad summer sem tér le az Annet által kitaposott ösvényről, kicsit minimálabb formában, vokálfoszlányokkal operálva hozza a magasra tett szakmai szintet. Ez is tipikus utaztatós zene, amire könnyen rá lehet kapni. Keverni nem egyszerű, hiszen harmóniával indulunk, de pont ettől különleges, hogy nem kell egy percnyi dobszólót végigvárnunk mire igazán beindul a cucc. Nálam a hét deep house EP-je címre esélyes, meleg szívvel ajánlom minden kedves minőségi elektronikára áhítozó sorstársamnak. Röppen is a 9,5/10-es osztályzat.

Evren Ulusoy - Annet EP

Label: Seamless Recordings
Katalógus szám: SBLSIN043
Megjelent: 2011. február 14.
Stílus: Deep house
Producer: Evren Ulusoy

Tracklist:
1. Annet (7:10)
2. Sad summer (7:06)



2011. március 10., csütörtök

Lyrics Of The Moment Vol. 30: Gary Jules - Mad World - Gary (Stefan's Journey Into Madness Mix)



All around me are familiar faces
worn out places, worn out faces
Bright and early for the daily races
Going nowhere, going nowhere
Their tears are filling up their glasses
No expression, no expression
Hide my head I wanna drown my sorrow
No tomorrow, no tomorrow

And I find it kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying
Are the best I've ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles
It's a very very, mad world, mad world

Children waiting for the day they feel good
Happy Birthday, Happy Birthday
And I feel the way that every child should
Sit and listen, sit and listen
Went to school and I was very nervous
No one knew me, no one knew me
Hello teacher tell me what's my lesson
Look right through me, look right through me

And I find it kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying
Are the best I've ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles
It's a very very, mad world, mad world
Enlarging your world, mad world

Zeneajánló: Ad Brown - Marimba EP

Ad Brown-ról bevallom őszintén idáig még nem nagyon hallottam. Mentségemre legyen mondva, ennek több oka is van. Általában - mint ahogy az bevett szokás - az ember először az ismertebb előadókkal foglalkozik, és csak utána kezd el kicsit mélyebbre ásni, hogy újabb, kevésbé ismert neveket fedezzen fel magának. Viszont Ad Brown -ról ha így folytatja, akkor egészen biztos, hogy sokat fogunk még hallani. A Londonban székelő úriember - tisztes polgári nevén Adam Brown - körülbelül 2008 óta szerez elektronikus zenéket. Akik egy kicsit jártasabbak trance-esebb vonalon azok talán egy másik alteregójáról is hallottak, Maxi Valvona-ról. A Lost In Vagueness című EP-jét 2010-ben az Armada egyik sublabel-je az Electronic Elements jelentette meg. MySpace oldalán saját stílusát a Prog House/Techno/ Trance kategóriába sorolja. Marimba című EP-jén egyértelműen lekövethető az előbb említett három stíluselem. Az Original Mix-szel egyből a lovak közé csapunk. A masszív dobszerkezetű alap sokat sejtetően indítja be a számot. Azt elsőre is érzeni véljük, hogy itt nem holmi egyszerű kis számról beszélhetünk. Tökéletes a harmónia. Minden effekt és dallamfoszlány szinte beleolvad az alapba, fokozva az élményt. Aztán a középső etapba egy sor álomszerű, részletgazdag, szépen kidolgozott zenei motívum jelenik meg. 10/10-es szám!
A 'Chris Domingo remix' nem kezd olyan vadul bele, kicsit lassabban, komótosabban indul. Van idő a ritmus felvételére. De nagyjából ugyanazt az élményt nyújtja, mint az alapverzió, egy fokkal dream-esebb formában.
Az Urban Breathe átirat akár a 'Marimba' dub verziója is lehetne. Az EP legklubbarátabb remixe!
A remek albumborító és a szép master csak hab a tortán, mert a Marimba mind három verziója eleve egy-egy gyönyörűség. Jah, és aki még külön tesztelni szeretné az originál remixet, az MiraculuM cimborám legutóbbi Simple Pleasures mixében is meghallgathatja!

Ad Brown - Marimba

Előadó: Ad Brown
Tétel: Marimba
Stílus: Progressive House
Label: Perspectives Digital
Katalógus szám: PSDI004
Release: 2011. február 15

Tracklist:
1. Ad Brown - Marimba (Original Mix) (08:11)
2. Ad Brown - Marimba (Chris Domingo Remix) (07:14)
3. Ad Brown - Marimba (Urban Breathe Remix) (07:25)


Go to Beatport.comGet These TracksAdd This Player