2011. november 7., hétfő

Technika VI.: MiraculuM a Reloop Digital Jockey 3-ról, szubjektívan

Az alábbi cikk kissé rendhagyó lesz, hiszen egyrészt mégiscsak egy technikai eszközről kellene írni, másrészt viszont sokkal inkább az érzéseimet és a gondolataimat szeretném megosztani veletek. Mivel alapvetően teljesen amatőr vagyok a hardware-es cuccok tekintetében, elsősorban olyan sorstársaimnak szeretnék mesélni, akiknek szintén nincs vagy kevés élményük van ilyen eszközök tekergetésével kapcsolatban – nekik talán közelebbi lesz ez az írás, a profik és régi rutinos rókák nyugodtan tovább klikkelhetnek.
Későn érő típus vagyok, a lemezlovas szakma soha nem érdekelt, nem kevertem zenéket középiskolai bulikon sem, az iskolai rádiókhoz sem volt soha közöm. A producerkedést mindig is többre tartottam a dídzsézéshez képest, illetve ugyanakkor ezerszer alulértékeltebbnek is a megérdemeltnél. A zenéket sosem lemezlovasok szettjében hallgattam, hanem önálló, külön darabokként, szigorúan fejhallgatóval. Nehéz megmondani, mi volt az a pont és ok, amikor késztetést kezdtem érezni arra, hogy önálló, szerkesztett szetteket kezdjek építgetni, de az inspirációm alapja mindenképpen az lehetett, hogy méltatlanul alulértékelt, esetleg ismeretlen producerek munkáinak biztosítsak promociós lehetőséget, még ha egy igen szűk réteghez is tudom eljuttatni ezeket a szetteket.
Körülbelül három éve tehát a producerkedés mellett rendszeresen készítek ilyen megfontolásból többnyire egy órás műsorokat eleinte Ableton-nal majd Mixmeister-rel. Ezekkel a mixekkel a létező legkevesebbet házaltam, megtartottam amolyan érdekes kiegészítésként a zenélés mellett, de azért néhány műsorom így is megfordult a Frisky-n és a Protonnál is. Pár éve egy, akkor az elektronikus zeneiparban már jó ideje tevékeny norvég producer/lemezlovassal beszélgettem, és az elmondottak szöget ütöttek a fejembe. Azt mondta ez az ember, amit akkor hittem is meg nem is, hogy a produceri munka a legmagasabb szinteken, a legjobb eladások mellett sem igazán jövedelmező, az iszonyatos ráfordított energiához képest meg végképp nem. Ő azt mondta, hogy ha valaki az elektronikus zeneiparban igazán sikeres szeretne lenni, akkor mindenképpen muszáj egyszerre producerkedni és lemezlovaskodni is. A két tevékenység ugyanis „keresztbe” is jótékony hatással van mindkét területen, tehát a produceri oldalad is ihletet meríthet a lemezlovasi dolgokból, és a DJ teljesítménye is felértékelődik, ha mellé komoly produceri munkákat tud letenni az asztalra. A beszélgetés óta játszottam a gondolattal, hogy tapasztalatot kellene szereznem a valódi realtime keverésben is, néhány hete pedig lehetőségem nyílt rá, hogy egy bizonyos összeget hardware-es zeneeszközökre fordítsak.
Persze jött a kérdés, hogy tulajdonképpen mit kellene vennem. Rutinosabb rókák természetesen a hagyományos CD-player – keverő kombót javasolták (bakelit gyakorlatilag nem létezik ma a progresszív szcénában, illetve teljesen hozzáférhetetlen és baromi drága is lenne). Az is felmerült indokként, hogy ha egy ilyen kombón megtanulok keverni, nem lesz gondom soha. Akkor miért nem ezt választottam? Jó kérdés…Elsősorban anyagi okai voltak. Noha használtan nyilván hozzáférhettem volna viszonylag elérhető áron ehhez az összetételhez, én új terméket szerettem volna vásárolni. Pontosan az amatőrségem miatt nem voltam abban a helyzetben, hogy meg tudjam ítélni egy használt eszköz minőségét, valódi értékét, bármilyen szemetet rám lehetett volna sózni. Újonnan egy két playeres, keverős kombó erősen a három kilót közelít(természetesen megbízható márkájú termékeknél), persze ha a player képes mp3-akat is kezelni. Hagyományos CD-lejátszós módszerrel alig több mint két kilóból kijöttem volna, de tegye fel a kezét, aki 2011-ben kipenget két kilót és utána örömmel írogatja tonnaszám a CD-ket, mert más formátumot nem tud a playere.
Ezért tehát körülnéztem más lehetőségek után kutatva, és rájöttem hogy a laptop dídzsézés sokkal inkább passzolna hozzám. Sokkal könnyebben kezelhetném a zenéket, a szoftveres megoldások pedig óriási biztonságérzetet adnának, illetve ezekkel már némi tapasztalatom is volt. Egy dögös kontroller pedig megkönnyítené az irányítást, valamit visszaadna mégis a hagyományos dj-feelingből is. Új szobát sem kellene építenem a semmiből, ami egy negyvenegynéhány négyzetméteres lakásban nem hátrány. Hosszas-hosszas töprengés után meglettek a kiválasztottjaim: egy Reloop Digital Jockey 3 és egy HP Presario CQ56 notebook 4 giga memóriával, dual Intel procival. Anyagilag így egy kissé jobban jártam, kényelmesebb, jobban kezem alá dolgozó, sokoldalúbb rendszert kaptam, viszont tény, hogy a klasszikus DJ-felfogás és nézőpont szerint továbbra is egy senki maradtam és maradok is…
De lássuk a medvét! Mit tud ez a cucc? Mekkora, milyen a tapintása, megéri-e, milyen funkciói vannak, mennyire nehéz használni, satöbbi? Már a doboza is impozáns volt, kinyitás után pedig azonnal beleszerettem a cuccba. Fém házat kapott,vérforralóan dögös vörös világítással. Az anyagot nem spórolták el belőle, több helyen is olvastam, hogy nehéznek számít kontrollerhez képest a maga 6 kiló körüli súlyával. A gombok és a potméterek gumírozottak, élmény őket tapogatni. A két, nagy helyet foglaló tárcsát pedig olyan örömmel lehet tekergetni, mintha valódi hiphop dj-k lennénk. A Traktor Pro S4 verziója nem annyira akarta felismerni az eszközt (a hozzákapott Traktor LE és a Pro Schratch 2-es is minden további nélkül), de a Reloop honlapjáról letöltve egy órán belül sikerül orvosolni ezt a problémát, és egy firmware frissítés is belefért.
Technikai leírásba nem is nagyon szeretnék belemenni, lentebb mellékeltem egy táblázatot a technokraták kedvéért, de ebből a szempontból mindent leírtak már sok helyen. Inkább arról mondanék pár szót, hogy milyen érzéseim vannak az egész történettel kapcsolatban három napos, szinte folyamatos keverés után. Mióta megvan, és itthon vagyok, folyamatosan megy a cucc, keverek vécézés közben, kaja közben, internetezés közben, alvás közben. Kevertem már progresszívet, house-t, hiphopot. Olyan mint a drog, az első számot elindítod és onnantól egyszerűen nincs szíved leállítani a rendszert, mindig csak még egy utolsó zenét, csak még valamit ki szeretnél próbálni. Samplerezésen kívül már mindent szétcsavargattam rajta, az összes legócskább vásári trükközésen túl vagyok. Mit tapasztaltam?
Először is: beatmatch, amiért ugye mindig mindenki utálni fog mindenkit. A beatmatchnek köszönhetően a nagyanyám is le tudna vezérelni egy bulit anélkül, hogy különösebben elrontaná az átúszásokat. És természetesen ahol lehet, az ember használni is fogja, hiszen miért izzadjon, ha ott az egyszerű megoldás. Ez a része tehát annyira egyszerű, és annyira szinte elronthatatlan, hogy elképesztő. Egy betanított majom is képes összerakni két zenét, és nem túlzok. Nagyon rövid ideje használom, de pusztán a keverés folyamata(nyilván persze kell hozzá némi zenei előképzettség, meg az, hogy évek óta csinálok mixeket szerkesztve) olyan könnyű, hogy szó szerint fülhallgató például nem kell hozzá. Egy-két hónapja én is röhögtem még Steve Angello-n akit prerecorded szettje miatt szedtek szét, és a videón például elhajítja a fejhallgatót,de ha ismered a zenéket amiket játszol, akkor tényleg simán előfordulhat, hogy egy másfél perces patent úszást is meg tudsz csinálni füles nélkül. Ha meg csak annyi az igényed, hogy lódobogás nélküli zene menjen három óráig, akkor be sem kell kötnöd a fejhallgatót. Pofátlan az egyszerűsége. A kulcs persze nem itt van, és a dídzsézés nem is erről szól, hanem a szett ívéről, a harmóniákról, a hallgatóságról, az effektekről, a plusz kis apró trükkökről, de maga az a tény, hogy a szó szoros értelmében vett keverés ennyire meg lett könnyítve, letaglózó élmény volt, ugyanakkor talán hülyeség, de baromira felszabadító érzés is.
Innentől ugyanis szabad a pálya, lehet magára a zenére, a hangzásra és a hangulatra koncentrálni a nyers technokrata és izzadságszagú ütemillesztés helyett. Összességében tehát nem tartok sehol, tudásom érdektelen. Csak egy álmom vált valóra, és közben újra úgy örülök valaminek mint egy kisgyerek.

Linkek:
Product info
Videó
Zaj.hu-s írások 1, 2
Technikai leírás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése